Dávid Csaba – Dávid Zoltán: Jász-Nagykun-Szolnok megye természeti képe – „Föld Napja 92” (2008) / 1076-2008

- 2 azonban költözési időben és amikor a szokásosnál is bőségesebb volt az élelem, előfordultak itt sirályok, gólyák (nagyobb számban bíbicek és egy ízben szürke gémet is sikerült megfigyelnünk). Ezek a madarak természetes módon vonzzák a ragadozó madarakat, melyek ugyan itt fészkelni nem tudnak megfelelő fa hiányában, de a közeli erdőben, erdősávokban költenek. A szárazabb területeken gyíkok és kisebb rágcsálók éltek. Növényvilága a kissé szikesedő talajnak megfelelő, többé-kevésbé természetes növényzet volt a rét jellegű területen, főleg pázsitfűfélékből állott, amely bőséges táplálékot biztosított különböző növényevő állatoknak, legyenek azok rovarok, puhatestűek vagy emlősök. Emellett nőttek szép számmal olyan növények, amiket az emberek többsége gaznak nevez, leggyakrabban a mezei katáng fordul elő. A nedvesebb területen főleg nád és sás nőtt, de közvetlenül a vízparton a gyékény is szép számmal képviselte magát, mint általában a vízpartokon. Mohák a fák oldalán és a fű között, a vízben egyszerű növények, algák tömegei éltek. Főleg a tavakban, de a viszonylag lassú folyásű csatornákban is előfordult, hogy a víz teljes felületét elborították az algák. Az algák bomlásakor ez valószínűleg károsan hatott a vízre, de a következő évre mindig visszaállt a tó eredeti arculata, egyensűlya. A természetes egyensúly felbomlása valószínűleg az emberi ráhatás eredménye volt. Hozzávetőlegesen tehát ezt láthatta a szemlélő 1989. előtt. Az áttekinthetőség kedvéért rajzoltam egy térképvázlatot. —• oW'ifo