Nagy Julianna – Szabó Tünde – Licsák Mária: A tiszaföldvári halgazdaság története (2008) / 1073-2008

A tiszaföldvári Halgazdaság története A Tisza folyamszabályozása előtt a mai víztározó terüle­tén a folyó egy hatalas kanyart írt le. A szabályozás után a kanyarulatot levágták. Ennek vize részben elszivárgott, rész­ben pedig elpárolgott. így az építkezés előtt legelőként hasznosított terület, egy mélyfekvésű folyórendszer volt. A tározó ide építését nagyban elősegítették a terület domborza­ti viszonyai. A tározó területén nehezen művelhető, elvizese­dett lejtők voltak. A terület víztározó létesítésére alkalmas volt, mert a felszínen közepes és jó vízzáró rétegek voltak találhatóak. Töltés építésre alkalmas talajok találhatóak a tározó területén. így például a nyugati magasparti részen levő szür­késsárga sovány agyag, szürkéssárga közepes agyag megfelelő gátak alakítására. A Görbeérrel közel párhuzamosan haladó két földút közül a vasút felé eső út magassági szintje egy-két rövidebb sza­kasztól eltekintve már a tervezett gátkorona magasságában ha­ladt, ezért ezen az oldalon a kedvező domborzati adottságok­nál fogva csak néhány szakaszon volt szükség mesterséges le­zárás kialakítására. A területet eredetileg halastónak szán­dékoztak építeni, de ezt a magas költségek nem tették lehető­vé. E miatt víztározónak épült meg, de a felépítés után mégis halakat tenyésztenek benne. A víztározó építését 1984-ben kezdték és egy év alatt fel is épült. A tározó létesítésének célja A Görbeéri belvízcsatorna a tervezett tározó környékén mintegy 6-700 ha területről összegyűlő csapadék és belvíz el­vezetését hivatott szolgáltatni. A Görbeér befogadója a Ci­bakháza - Martfűi csatorna, melyből a víz a cibaki holtágba

Next

/
Thumbnails
Contents