Hudra Nikoletta: Vásárhelyi István élete (2008) / 1048-2008

- 7 1927. julius 24-én az egyik építményben megtalálta az épitőt is: a kósza pockot. 1928. V. 7. és VI.28. között feltárja a vakond igazi fészkét is. Továbbá vizsgálatokkal tisztázza, hogy a kószapocok ezt az építményt, amely várszerű, csupán ivadékainak védelmére épiti a viz ellen, kizárólag vizjárta és magas talajvizü részeken. Bejárta a Hernád völgyét Zsolcától Hidasnémetig, mindenütt megtalálja a dombocskákat, mig a magas fekvésű területeken sehol. A vizsgálatok során sok mindent rögzit a kósza pocok szaporodás-biológiájáról, utóneveléséről. A témáról irt Vásárhelyi dolgozatot 1930. februárjában Éhik mutatta be az Állattani Szakosztály ülésén. Felsőmérai tartózkodásának legjelentősebb eredménye a térség emlősfaunájának feldolgozása, melynek során a vadfajokon kivül 32 fajt - köztük 4 denevér fajt ir le, és gyűjt be a térségből. A faunisztikai mű ezért jelentős, mert a Hernád völgyében aránylag érintetlen környezetben gyűjt ott, ahol az alföldi és a hegyvidéki emlős fauna közösen található meg. Állatföldrajzi szempontból pedig azért nagy érték, mert már a megváltozott körülmények miatt a Vásárhelyi által gyűjtött fajok egy részét nem találjuk meg ugyanott. Ez időszak lázas gyűjtő tevékenységének okát igy fogalmazza meg 1929-ben. "Napról napra kisért a Duna-Tisza csatorna megépítése. Vizeket szabályoznak, lecsapolnak, erdőt irtanak gyepet törnek, sziket javítanak, s itt mindenütt vész, pusztul az emlős fauna, amelyet még nem is ismerünk." A Felsőméra emlős faunájáról irt dolgozatot már Varga Miklós közvetíti az Állattani Szakosztály ülésén 1929-ben. Ez a tény jelzi, hogy erre az időszakra kezd elmélyülni a szakadék Éhik és Vásárhelyi között. Az ellentét 1931-ben a nyilvánosság előtt csúcsosodik ki abban a vitában, amely a nyest és a nyuszt párzásának ideje körül zajlik. A vita Vásárhelyi 1936-ban a "Nyest és nyuszt párzása és irodalma" cimü cikével végzetes fordulatot vesz. A következmény ugyanis az, hogy a cikk megjelenése után Vásárhelyi csak álnév mögött Írhatott. így tehát írásai ezután Berényi Vilmos és Újhelyi István néven jelennek meg. Vásárhelyi munkásságának álnév mögé kényszerülő időszakában sincs egyéb indoka ellenségeinek, mint az hogy nincs egyetemi végzettsége, - de az senkinek nem jutott eszébe, hogy Herman Ottó sem végzett egyetemet.