Baranyi Zoltán: Jászberény és környékének gombavilága (2008) / 1046-2008

- 11 ^J'-'Zos". - ao. ladva Jászfelsőszentgyörgy irányába, már a városszéli "Kiserdő" /7., 10 és 11. kép/ vonalától lösz, és homokos lösztalajokat találunk, egészen Pusztamonostor tájékáig. A várostól É., és ÉK.-re eső térségben /Borsóhalma-Négyszállas, Necső, Zsombikus/ a zömében mésztartalom nélküli agyagosodott lösz, vályog, és folyóhordalékos, illetve mocsári alapjellegu csernozjom talajokat láthatunk a felszínen. Ezen utóhbi részek sokfelé szikesek, illetve szikesedésre hajlamosak /Fodor: 1942/. Jászberény - mint említettem - az Alföldön fekszik, ezért nem is beszélhetünk a környék eresebb földrajzi tagoltságáról, szinte teljesen egyenletes síkság, átlagosan 90 m tengerszínt feletti magasággal. Csak a homok takarta délibb részek érik el, s helyenként haladják meg a 100 métert. A terület meteorológiai adatait figyelembe véve kijelenthetjük, hogy a Jászság hazánk csapadékban egyik legszegényebb területe. Az évi csapadékmennyiség itt 500 mm alatt van, évi középhőmérséklete 10-11 C° körüli. így Jászberényt és környékét, mint szélsőséges klímájú területet tarthatjuk számon, - ez pedig a gombák általános ökológiai igényei szempontjából nem kedvező. A város környéke ma kb. 80-85 %-ban mezőgazdaságilag hasznosított terület. A déli, homokos részeken a szőlő és gyümölcstermesztés nyert teret, míg egyebütt /a kötött talajokon/ a búza, cukorrépa, kukorica, és szálastakarmánytermelés dominál.