Baranyi Zoltán: Jászberény és környékének gombavilága (2008) / 1046-2008

- 9 \\J.: -30. lábgombákhoz tűnik hasonlatosnak; nemegyszer ez téfcf'eszti meg az alkalmi gombagyűjtőket, s kerül a halálosan mérgező gomba az ehető fajok közé. Pontos ismertető bélyeg még, hogy a kalap közepétől a széléig sugarasan szálas, fényes, bőre könnyen lehúzható, alján a lemezek sűrűn állnak, a tönknél kissé felkanyarodnak, de azt nem érintik, színük mindig fehér. A gomba szaga jellegzetesen édeskés, sokak szerint a nyers burgonyára emlékeztet. Ezen tulajdonságok ismeretében már nem nehéz? a gyilkos galóca felismerése, főleg ha a vele összetéveszthető fajokról is kellő ismeretekkel rendelkezünk. Minthogy az előbb említett okok, valamint az egyes gombaszedők túlzott magabiztossága még mindig évente öt-hat halalos mérgezést szokott okozni hazánkban, nem tarthatjuk felelslegesnek azoknak a gombáknak a rövid jellemzését sem, amelyekkel a leginkább összetéveszthetők. Legtöbben a csiperkékkel keverik össze a gyilkos galócát, holott a csiperkéknek barnás, levétel után pedig megsötétedő lemezei aránylag könnyű szétválasztási támpontul szolgálnak. További fontos ismérv még a bocskor hiánya - ez utóbbi előfordul a gyilkos galóca esetében is, a földben maradva. Ezt a tévedési lehetőséget úgy tudjuk kiküszöbölni, hogy - mint fontos szabályt, mindenkor betartjuk -; gombát mindig "tövestől", vagyis a tövénél, a tönkjével együtt emeljük ki a termőhelyéről! A tapasztalat szerint leginkább az erdőszéli csiperkével tésvesztik össze a gyilkos galócát, mivel a termőhelyeik , az előfordulásuk, gyakran azonos. A gyilkos galóca hasonlít a tarló őzlábgombához is, de az őzlábgombának szintén nincs bocskora, és a lemezei a levétel után szürkés rózsa-