Kurucz Kálmán: A Tisza-tó pontyállományának biometriai vizsgálata (2008) / 1034-2008

- I ­A Tisza-tó - vagy régebben használatos nevén Kiskörei­viztározó - a Dunától keletre eső országrósz legnagyobb 2 összefüggő vízfelülete. Teljes területe 127 km , a táro­zótór közepes vízmélysége 1,3 méter (Hamar, 1987). A Tisza-tónak gazdasági szempontból is egyik legfontosabb hala a ponty (Cyprinus carpio), amely halaink közül a leg­jobban értékesíti a sekély vizek természetes táplálókát (Harka, 1987). Változatos horgászata ós kitartó védekezé­se a horgon egyben kitűnő sporthallá is avatja. A vizeinkben élő pontyok alakja, pikkelyezettsóge, szí­ne és növekedési üteme annyira változatos, hogy joggal be­szélhetünk különböző pontyformákról (Pintér, 1989). A Tisza-tó pontyai között alak szempontjából három formát különböztetünk meg: nyurga pontyot, tőpontyot ós nemes pon­tyot. A három forma közül eredetileg csak a tőponty ós a nyurga ponty fordult itt elő, a nemes ponty telepitósek ré­vén került a tározótóba. A szakirodalomban számos olyan tanulmányt találunk, amely a nemes ponty biológiájával foglalkozik. Ez érthető is, hi­szen a tenyésztői munkában nem nélkülözhetők az alapos is­meretek. De meglepően kicsi azoknak a dolgozatoknak a szá­ma, amelyek a természetes pontyformákkal foglalkoznak. Vizsgálataimmal ezeknek a kevéssé ismert formáknak a jobb megismerését kívántam szolgálni. Dolgozatomban azokról a ta­pasztalatokról számolok be, amelyeket a Tisza-tó nyurga pon­JVfÚZEUM TI.«:» • R,,,.

Next

/
Thumbnails
Contents