Varga József: Jászkisér és környékének ökofaunisztikai vizsgálata (1978-1988) (2008) / 0999-2008

szabályozták a folyókat, lecsapolták a mocsarakat, elvezették a belvizeket, s mesterséges öntözőcsatornákat létesítettek. Fokozatosan megszűnt a hajdani vizivilág éltető eleme a vizutánpótlás, egyre nagyobb területeket tudtak a mezőgazdasági termelésbe bevonni, feltörték az ősgyepeket, megindult a vizhiány következtében egyes határrészek szikesedése, s mindezek a természetes ökoszisztéma pusztulását eredményezték. Jászkisér környékén ma már "élőviz" nincs, a csatornahálózat viszonylag sürü, egyetlen nagyobb szabad vízfelülete a mesterséges létesitésü halastó. Dominálnak a mezőgazdasági területek, ezen belül folyik rizstermesztés is a halastó közelében, ami a vizes élőhelyek jelenlegi területét kedvezően befolyásolja. Az erdők részaránya nem jelentős, bár a vizsgált területen az utóbbi évtized telepítései (főleg tölgy) és a Jászság ezredfordulóig előretekintő erdősítési programja azt bizonyítja, hogy illetékes helyen is kezdik felismerni ennek szükségességét és jelentőségét. Sajnos ez a program még mindig konzervatív szemléletet tükröz abban a vonatkozásban, hogy szinte kizárólag nemesnyár telepítéseket tervez. Ez túl azon, hogy tájidegen, rossz vizháztartású szikes talajokat nem kedvelő fafaj, a madarak fészkelési igénye szempontjából is értéktelen. A legelők, ősgyepek, mint a hajdani táj talán egyetlen emlékeztetői a vizsgált terület 10-12 %-át alkotják. Talán lejárt már a szántóterületek minden áron történő növelésének időszaka, melynek nagyon sok ősgyep esett áldozatul, s a még meglévők jelenlegi állapotukban megőrizhetők. Ez tehát a mai kép, melyben minden a gazdasági érdekeknek van alárendelve.