Kalivoda Béla: A baglyok szerepe a biológiai növényvédelemben (2008) / 0991-2008

- 20 UMHM4. fajok tömegarányai jobban jellemzik a baglyok táplálékösszetételét az egyedszám-arányoknál. Ezt az észrevételt szem előtt tartva - az ujabb irodalomban egyre elterjedtebb módszert alkalmazva figyelembe vettem mindkét mutatót, a zsákmányánatok Testtömegét irodalmi adatok /Topái,1969; Ács,1985; Görner - Hackethal,19«7/ alapján becsülve /2. táblázat/. A kapott eredményeket - a zsákmányállatokat funkcionális csoportokba sorolva - az 5.- és 6. ábra kördiagrammjai szemléltetik. Az 1986-os nagyiváni törmelékes anyagból 17 fajba — illetve csoportba - tartozó 157 zsákmányállat maradványai Kerültek elő /3. táblázat/. Az egyedszám-arányokat vizsgálva a minta zömében /y8.72 db%/ gerinceseket /Vertebrata/ tartalmazott. Ezen belül, a madarak /Aves/ aránya 13.39 db?S, mig a döntő többséget képviselő emlősök /Mammalia/ aránya 35.33 db%. A mezőgazdasági kártevőként elsősorban szobajöKető rágcsálók /Rodentia/ a táplálékmintának több, mint egyharmadát /37.56 db#/ tették Ki. A fajok, fajcsoportok egyedi dominancia viszonyait vizsgálva a leggyakoribb Kategóriák, sorrendben, az erdei cickány /Sorex araneus/ 22.29 db%-kal, a mezei pocok /Microtus arvalis/ 16.56 ubyb-kal és a törpe cickány /Sorex minutus/ 12.74 dbft-kal. A madarak közül kiemelkedő jelentőségű a magevő fajcsoport /Aves 1./, amely a zsákmány 8.92 db%-a, a madárzsákmány kétharmada. A testtömeg arányokat vizsgálva a rovarok, madarak és emlősök aránya a iűíntában nem különbözik lényegesen az egyed szám-arányok értékeitől, azonban az emlősökön belül jelentősen megváltozik a rágcsálók és rovarevők aránya a rágcsálók javára /rágcsálók: 64.51 m9á, rovarevők: 19.24 m9á/. Némileg tovább nőtt a madarak közül a magevő fajcsoport súlya is /10.30 m%/. A tömeg-arányok alapján a legjelentősebb fajok — fajcsoportok — a vízi pocok /Arvicola terrestris/ 23.54 m%-kal, a mezei