Balassa István: Herman Ottó Túrkeviben – emlékkönyv (2008) / 0987-2008
Ezután a Simonok tanyája fele a Bürkös pusztára vettük az irányt. Útközben egy körülbelül 30 darabból álló túzokfalka gyönyörködtetett. Vagy 200 lépesre bevárt; őre egy remek ven kakas külön s a falkától úgy 20 lépésnyire állott. A lábtartást—a mikor fölröpültek — nem bírtam megkülönböztetni. Simon Imre és László tanyáján •— a Biirkösön igazi magyar vendégszeretettel fogadtak és jóltartottak. Innen átvágtunk a Bokroszugon, hol Finta Miklóst, 1 4 a számadó gulyást és csikóst —• egykoron híres haramiát — egy pompás magyarembert vettünk a kocsiba s elhajtottunk a kunyhójához, mely azonban egy kis házikó. Az öregnek, ki 20 évet töltött Váczon—csak úgy ragyogott az arcza igazán gavallérosan viselkedve, mindent a legnagyobb szívességgel ideadott, pénzt nem fogadott cl a világért sem. Itt szereztem egy szép fonású és felszerelésű karikást, tűzszerszámot, késtokot, betyártükröt, a ma már igen ritka, kovácsolt i>kásahavarÓH —K—, a mi azonban a szerzemények legremekebbje az egy villa, mely a kanalasgém — Platalca leucorodia — alsó kávájából készült s régentén, a mikor a vizek még megvoltak s az a madár itt sűrűn költött, a pásztoroknál közhasználatú volt. Innen tovább mentünk Fábián Mihály juhász tanyájához, hol feleségem a népnyelvi anyagot szedegette össze. Én megnéztem a »karáinot« — Biharban szárnyék — mely itt három ágú, nádból valós egy korezra van kötve. Nyugotnak álló fala — N — 20 lépés, a Keletnek álló kereszt fal — K —10—12 lépés hosszú. A juhok maguk válogatják meg éjjelre a széltől szabad oldalt. Itt csak tulokszarvból készült zsírtartók kerültek, a melyben az Ung. • capolitánumot tartják. A juhász egyszersmind gazda és bérlő, jól berendezett házikóban tanyázott. Míg a zsendicze elkészült Kupával átrándultunk Kukora Kis István uramhoz, ki nem messze őrizte gulyáját. Kunyhója az ázsiai forma, egészen typikus. Itt kaptam egy tűtartót, mely túzoktollból készült s egy tűziszerszámot: erszényt, benne tapló helyett a nypha buzogányának a magvát és tűzkő gyanánt egy egészen typikus prachistoricus kovanyílhegyet, melyről azt mondja a gulyás, »cz termés hova, itt terem, eső után tanáljuk«. Meghatott az, hogy itt a szelíd pásztortüzet oly kován élesztik, mely ezeken a tájakon nyíl korában talán embert ölt. Itt és Finta Miklósnál akadt függő szolgafa (gangó) 1 5 is, az utóbbié valami 4 fokkal bírt, se nem sajátos alakú. Körülbelül este 8 óra volt, mire visszakerültünk Túrkevérc, hol egyszerű de jó vacsora várt reánk. Evvel itt a pásztoréletet illető kutatás körülbelül be volt fejezve s átmehettem némely népnyelvi dolog megállapításához. • • - ' \ 14. Finta Miklós számadó Hermán Ottó legkedvesebb adatközlője, akit az Ezredéves kiállításra is felhozott és vele készíttette cl a kontyos kunyhót. Kapcsolatuk általánosan ismert (vö. Lambrccht K.: Hermán Ottó 217. Bp. 1920; Bcreczhi I.: Adatok Ecseg társadalomrajzához. Ethnographia 58:260). 15. Gangó „három-négy fokos szolgafa, a kunyhóban való főzéskor. Ez kötélen lóg s erre akasztják a tűz fölé a bográcsot". (Hermán O. i. m. 1914. 232.) 184
