Buschmann Ferenc: Jászberény és környéke természetvilágának kutatástörténete (1795-1992) (2008) / 0983-2008
madarak hasznáról és káráról« szóló könyve, egy életre szóló elkötelezettséget jelentett. Hogy milyen hatással volt Vásárhelyire ez a találkozás? - Arról a művei beszélnek; a két csodálatos képességgel megáldott ember porhüvelye, a mester és tanítványa, most egymás mellett pihennek a Lillafüred-hámori temetőben. 1 4 (2.ábra) 2. ábra: Hermán Ottó és Vásáhelyi István síremlékei a hámori temetőben (Fotó: Faragó László) Vásárhelyi sajnos túl korán elkerült Jászberényből ahhoz, hogy áldásos tevékenységeit teljes epészében a Jászságra fordíthassa. Szülővárosa azonban így sem feledkezett meg rola. 1986-ban, a Nagyvisnyón létesült jászberényi gyermektábor róla lett elnevezve, 1989-ben pedig a 100. születési évfordulóján emlékkiállítással, 14 Vásárhelyi István, a »bükki polihisztor«, sokoldalú természettudós, 1889-ben született Jászberénybén. Korán árvaságra jutott, emiatt abba kellett hagynia tanulmányait A helybéli Földműves Iskola elvégzése után különféle uradalmakban dolgozott (pl. Pusziapón, ma Kétpó), de már ezekben az évekbben is igen aktív, tevékeny megfigyelője volt az élő természetnek, sokat gyűjtött, preparált (elsősorban kisemlősöket és madarakat), adatait rendszeresen publikálta. 1930-ban letette az erdőőri vizsgát. Ennek alapján helyezték 1933-ban a garadnavölgyi pisztrángtenyésztő telepre, ahol - rövid megszakításoktól eltekinn'e -, élete végéig dolgozott. A szó igazi értelmében harcosa volt a magyar természetvédelemnek, elévülhetetlen érdemeket szerezve annak népszerűsítésében. Kutatásaival, egész munkásságával, nagyban elősegítette a Bükki Nemzeti Park későbbi létrejöttét. A gerinces állatvilág valamennyi osztályával behatóan foglalkozott, a gerinctelenek közül pedig különösen a csigák érdekelték. Hosszú élete folyamán szinte felbecsülhetetlen tudományos értékű csigaházgyűjteményt hozott létre, amely halála után a miskolci Hermán Ottó Múzeumba került. Természetvédelmi szempontból el-sősorban Hermán munkásságának folytatásakénti szemléletben íródott könyvei: »A kétéltűek és hüllők hasznáról és káráról«, és a »Hasznos és laíros \ ademlősök« című művei kiemelkedőek, tudományos szempontból pedig - a nagyszámú cikkei mellett - a »Mag,arország halai írásban és képekben«. 1968. március 17-én hunyt el Lillafüreden. - Czájlik P. (1986): Adalékok egy természettudós munkásságához. Natura Borsod 1.207-214. és Czájlik P. (19S9): Vásárhelyi" István (Születésének 100. évfordulójára készített Jász Múzeumkiadvány), Jászberény 1989. és Buschmann F. (1986): Itt élünk ...: Vásárhelyi István. Jászsági Műsor: Június.
