Füri András: Szolnok megye fekete gólya állományának alakulása 1984-1987 (2008) / 0972-2008

4. Összefoglalás A Tisza középső szakaszának kevésbé háborított élőhelyei ma még biztosítani tudják azokat a feltételeket, amelyek a fekete gólyák megtelepedéséhez szükségesek. A korábban végzett kutatások és a vizsgálati időszak adatsora alapján lassú növekedési tendenciát tapasztalhatunk a fészkelő párok számát illetően, s hogy ez a mennyiség stabilizálódik ill. növekedhet, bizonyitja Lőrincz I. ujabb adata is, 1987. őszén Tiszajenő közelében talált fekete gólya fészket /in verb. /. A folyamatosan végzett felmérések eredményeként a megye és a kapcsolódó területek fészkelő állományáról viszonylag pontos képet rajzolhatunk. Tiszafüred és Csongrád között a Tisza hullámtéri ligeterdeiben 6-8 pár jelenléte rendszeresnek mondható / ld. Füri: 1986; Kovács - Bodnár: 1986 alapján /. Bár ezen belül meghatározható a "közigazgatásilag" Szolnok megyében élő párok száma, ökológiai értelemben célszerű és helytállóbb pl. a Közép - Tiszavidék állományáról beszélni, illetve egységesen kezelni. Összehasonlításul megemlíthető Jánossy Dénesnek / 1986 / az ártéri erdők madárvilágáról irott rövid tanulmánya, melyben a Tiszavölgy természetvédelmi oltalom alatt álló területeinek fekete gólya állományát minimálisan lo párra becsüli. Az őszi vonulást tekintve / átvonuló csapatok létszáma, az itt tartózkodás ideje / a Tisza ezen térsége szintén fontos állomáshelyként tartható nyilván.