Buschmann Ferenc: Jászberény és környékének növényvilága; Természetföldrajzi élettér (2008) / 0929-2008
A terület talajtani és klimatológiai viszonyai. A dél-felé mélyen lehúzódó Gödöllői-dombság keleti oldalától a Tarna felszínen maradt pleisztocén! hordalékkúpjáig, északról a Mátra által határolva, délnek Szolnokig terjed a Zagyva-medence, - történelmi és népi nevén: Jászság. A terület felszíni fejlődésében - amelynek a legnagyobb része a Mátra lábához támaszkodó, és a Tisza felé egyenletesen lejtő szinte egységes lösztábla volt-, a pleisztocén végén, de főként az óholocénban igen jelentős változások következtek be: az ÉK .-alföldi részekkel egyidejűleg /Szatmár-beregi síkság, Bodrog- és Rétköz,/ a Zagyva-medence is többször megsüllyedt. Ezek a süllyedés-sorozatok, amelyek fokozatosan a mai Melyére vánzották a Tiszát, és a többi É.-alföldi folyót, a Zagyvát is szinte derékba vágva, futását közel negyedével rövidítették meg /Fodor; 1942/. A lapos, tál-, iiletve teknő alakú medence a Jászberény-Jászapáti közti horpadásig egyenletesen lejt, de etdtől kezdve egészen a Szolnokig Húzódó mélyvonalában már alig van esése /a Jászberény-Szolnok közötti mintegy 50 km-es távolságon a szintkülönbség mindössze 7 méter!/. A csekély lejtősödésű területről az itt összeszaladt vizeket a Zagyva csak tei kervényes kanyarulatokkal, igen nagy területeket elmocsarasítva, nehezen tudta kivezetni a Tiszához. A felsőpliocéntól az újpleisztocén végéig épített hordalék- és lösztakaróba az óholocéni süllyedések következtében megváltozott lefolyás viszonyok miatt, a Zagyva és mellékfolyói /Tarna, Galga/ ismét