Gömöri Edit: Egy jászkiséri szikes puszta botanikai feldolgozása (2008) / 0917-2008

U.: ÁJHrft. a szárazság ellen mélyre hatoló gyökerekkel védekezik.Ez teszi nehezen irtható gyomnövénnyé. Ez a sztyepp jellegű terület két részre bontható. Az egyik a tábla nagy részét magába foglaló legelő. A másik a terület É-i szélén egy méteres sávban végighúzódó peremterület. Előbb erről a peremterületről érdemes emlitést tenni. Ez a rész a legelőhöz viszonyitve érintetlen terület. Évekkel ezelőtt a középső része még összekötő útként szolgálhatott a két párhuzamos kőut között. Mindez a mostani -i földút kialakitása előtt lehetett. Ezért nem vetették be, és nem művelték legelőként sem, igy a növényvilág zavartalansága biztositott. Az egykori ut és környéke tömegesen mutat un. taposott gyomtársulásokat /ruderalia/, ami érthető. Ennek jellemző fajai a Gropyron repens /közönséges taracbuza/ és az utifüfélék /Platago major, p. lanceolata/. Ez a terület nem a legelő szerves része. Ezt jelzik az Eryngium campestre /mezei iringó/ és a Carduus acanthoides /útszéli bogáncs/.