Sinka József: Egy híres solymász portréja – Galántai Lelovich György (2008) / 899-2008
A 40-es évek A háborúból megszöktem ós a Bakonyban bujdostam. Itt az emberek kérdezték, milyen pártiak vagyunk, német, oroszt ?- Nem; magyar 1 így kaptunk élelmet. A bujdosásaim során gerinclövóst kaptam. Pécsett egy professzor megoperált, de mikor Pécset elfoglalták az oroszok, újból fogoly lettem. De megint elszöktem egy órán belül. Elfogtak a magyar határon és autóval vittek volna Sopronkőre, de megint elszöktem. Ezután hazajöttem. A háború miatt szörnyű hushiány volt. Viszont sok vad volt, mivel a háború miatt nem tudták betakaritani a terményeket, és a vadaknak igy volt élelmük. Egy másik kedvező tényező is elősegitette a vadak elszaporodását, a német és az orosz megszállás alatt mindenkitől elvették a puskát, így én a vadászmadaraimmal egyeduralkodó lettem a vadászatban. Vadászati engedélyt is én kaptam először 1941-ben, a kerületi rendőrkapitánytól. Mivel solymászmester szerettem volna lenni, ezért pályázatot adtam be Tildyékhez. /Ugyanezt a pályázatot adtam be a miniszterelnöknek, amit korábban Horthynak, de ő csak a győztes háború utáni időre tett Ígéretet/. Tildyóknek a sassal való vadászatom láttán kedvük kerekedett a solymászathoz, igy megadták az engedélyt, ós építettek nekem egy solymásztelepet Fegyverneken. Ezenfelül kaptam 3.000 holt területet ós 200 hold gyümölcsöst. De a gyümölcsösből nem sok hasznom volt, mivel ennek a hasznát az öcsém élvezte. Szerencsésnek éreztem magam, mert ezekben az években államfőkkel ós miniszterekkel solymásztam együtt, miközben a magamfajta embereket elzavarták a birtokairól... Ebben az időben mór erős volt a "pártoskodás”. A kommunista párttól jöttek ki emberek ós azt mondták, le kéne lőni a sólymaimat, mivel a solymászat feudális nagyurak szórakozása. A legközelebbi látogatásukra kiraktam a hires orosz solymászok kinagyított fényképeit. Ekkor másr azt mondták: éljen a solymászat, és úgy folytassuk, hogy utolérjük a dicső orosz scOymászokat.
