Kalmár Ferenc: Téli madárvédelem a gyakorlatban (2008) / 0897-2008

A madárvédelem a természetvédelem egyik legfontosabb, nagy hagyományokkal rendelkező ága, melynek világszerte népes tábora van. A gyakorlati madárvédelemre még sohasem volt olyan égető szükség, mint éppen napjainkban, hiszen kb. 2OO-3OO azoknak a madárfajoknak, ill. alfajoknak a száma, melyek végveszélyben vannak. / A XX. század végére 118 madárfaj pusztult ki. / A hazai helyzet szintén aggasztó, a fészkelő fauna több mint 10 %-a eltűnőben van. Magyarországon a múlt század derekától léptek fel a madárvédelem úttörői, Petényi Salamon János, majd Hermán Ottó, akik a gyakorlati madárvédelem népszerűsítésére törekedtek. 1974-ben megalakult a Magyar Madártani Egyesület, mely szervezet a kutatások mellett megszervezi a hazai fauna védelmét, s népszeríísitő kiadásaival propagálja azt. A madárvédelem két ágra oszlik, az egyik a hagyományos, extenzív madárvédelem, mely irányzat voltaképpen a hasznos, rovarevő és rágcsálópusztító fajok általános védelmével egyenlő. Napjaink kritikus helyzete azonban továbblépést igényelt, s létrejött az intenzív madárvédelem, mely egyes költőpárok, esetleg egyedek messzemenő védelmét biztosítja, felhasználva az ornitológiai kutatások eredményeit. Az extenzív madárvédelemre természetesen változatlanul nagy szükség van.