Kalmár Ferenc: Téli madárvédelem a gyakorlatban (2008) / 0897-2008

14 A kékesszürke fejű, rózsaszín mellű, madarak az etetőn félénknek mondhatók. Leggyakrabban csak a közeli fák alá merészkednek, ahol a cinegék által leszórt napraforgóhéjak között keresgélnek. Ezért ide nekik külön szoktam szórni egy-egy marék napraforgót. Befejezve az evést, "pink-pink" hangjukat hallatva repülnek el. A szomszédos fára tengeli

c csapat érkezik. A piros, fehér, fekete fejű, sárga szárnyszalagu, igen szép madarak egy darabig még "beszélgetnek" jellegzetes "tiglictigelic" hangjukat hallatva, majd leszállnak az alattuk csipegető erdei pintyek közé. Ezek a madarak már bátrabbak, mint a pintyek, s az etetőre is gyakran rászállnak. A tengelicek szivesen csipegetik a kihelyezett bugás köles szárakat is. Ujabb fajjal gyarapodik a pintyek szines kavalkádja. Zöldes tollazatú csíze

k tűnnek fel. Igen szelíd madarak, békésen vegyülnek el a többi faj között. A kerités tövében, a hóba tűzött bugás köles szárakra megérkeztek a kenderikék

. Ezek sohasem szállnak az etetőre vagy az etetősátor alá a többi faj közé. Etetésükre ehhez a módszerhez az adta az ötletet, hogy gyakran láttam kisebb csapatukat a kerités tövében álló gaz-szálakon csipegetni. Az egyik nap, mivel éppen volt otthon,bugás köles szárakat tfíztem a látogatott gaz-szálak közelébe.