Dr. Császár Ferenc: Természetföldrajzi betekintés a Tisza-völgy múltjába (2008) / 0892-2008

Holott Svlija Cselebi neves török utazó, krónikaíró történész útleírásában már a XVII. szd-ban, a török hódoltság korában jelezte, hogy Szolnok töröklakta várnegyedében már csápos kút volt használatos. Az akkor a várnegyed külterületének számító ma belváros - városrészben ismeretlen volt a csápos kút és a Tisza vizét itták. Valóban még a XIX. szd. elején is a Tisza menti településeken a folyó vizét itták, de szűrve még mindig szórványosan. A víz szűrésére egy sajátos, nagy mészkőből faragott edény volt használatos. Fordított méhkas alakú, fent 5o-6o cm szélességű és 6o-7o cm mélységű edény. Az asszonyok hordták bele a vizet a Tiszáról a "gamo ,

r«rval, vállra fektetett rugalmas farúd két végére akasztott l-l vödörrel, melyből a víz nem loccsant ki, mert ringó járással vitték. Naponta egy vödör kristálytiszta víz csöpögött ki az edényből. A Tisza szabályozása folytán, mely zömmel a XIX. szd. második felében zajlott le, lo9 km-rel rövidült meg a vízi út Tiszafüred és Csongrád között. Szabályozás előtt mintegy 2 millió hektárra tehető volt az árterület. A vízkanyarok levágásával számos, állandósult vízmennyiséggel telített holt ág és kiszáradt meder maradt vissza. így csupán Szolnok környékét számbavéve: Szolnok-szandaszöllősi, szajoli, cibakházai és a tiszazugi Holt-Tisza ágak. Száraz mederré vált horpadás pedig Tiszaföldvár határában.