Dr. Császár Ferenc: Természetföldrajzi betekintés a Tisza-völgy múltjába (2008) / 0892-2008

új-kőkorszakbeli leletek gazdag tárháza került világra. Szolnok környékét számbavéve a számos ásatások közül: Szolnok-Fokorú, Szolnok-Tenyősziget, Szolnok-Tűzköves, Tószeg, Kőtelek, Öcsöd. De bőséges leletek a többi korszakból is. A réz- és bronzkorból főleg Tiszafüred-Tiszaőrs, vaskorszakból különösen Tiszanána vidékén. Mennyi nép hullámzott azóta ezen a tájon: kelták, szkíták, szarmaták, latinok, gótok, longobárdok, hunok, avarok, besenyők. Ahogy jöttek, úgy tűritek el a népvándorlás forgatagában ill. olvadtak be a véglegesen letelepedtek közé. A honfoglaláskor a gyéren lakott Tisza völgyét népesítették be újból a honfoglaló magyarok, ugyancsak az ősi lakott területeken az ártéri szigeteken és a folyók menti hátakon. Legrégebbi írott emlékünk a tiszavölgyi településekről az Árpád-korból származik, I. Géza király lo75-ben kelt adományleveléből. A királyi okiratban az uralkodó a garamszentbenedeki apátság javára földeket - szántó, legelő, szőlő - és vizeket, - halászóhelyek és halastavak - juttatott. Behatárolva különösen a Szolnok környéki helyiségeket, ill. lakott település seket: Kurt/Kürt/, Kengulu/Kengyel/, Meler/IJillér/, iagi/Ság/, Pelu/Pély/, Alpár - juttatásokat. IV.Béla király 1261.évben kelt oklevelében pedig az egri püspökség javára történt adományozások sorában: Bala, Tiszapüspöki, Szajol községek. Ugyancsak Árpád-kori oklevelekből kitűnt már létező egyéb helységek: Géza fejedelem apjáról elnevezett Taksony, Kew/Kőtelek/, Swhl /Süly/, Kürü /Nagykörű/ a XIII. szd-tól már monostorral, Warkan /Várkony/, Tószeg, Bura , Bő, Ug, Roff. Száz évvel a honfoglalás után Szolnok már várispánsággal rendelkező csomópont, átkelő révvel és kikötőrel.A kősószállítás tiszai útvonalának partját övező vármegyék forgalmi központja. A Tisza felső szakaszáról az észak-erdélyi sóbányákból már a XI. szdban megindult a kősó szállítása. Tározó és elosztóhelye hatalmas raktárakkal Szolnokon. A Közép-Tisza völgyének "vadvízországa" a terület elmocsarasodásá folytán tovább fokozódott. Eredetileg 1/3 részben volt az Alföldön mocsárvilág és 2/3 részben kiterjedt erdőségek. Púz, nyár, kőris gyertyán és főleg tölgyesekből álló ligeterdők. A mocsaras területeken pedig a vízi növények hazája: sás, nád, kender, len, stb. Kezdetben szántóföld és legelőszerzés céljából fogtak hozzá az erdőirtáshoz, és nem riadtak vissza az erdők égetésétől sem.