Dr. Császár Ferenc: Természetföldrajzi betekintés a Tisza-völgy múltjába (2008) / 0892-2008

Lényegében szánkószerűen megalkotott, szánkétalpakkal felszerelt ladik volt. Győrff'y István az Alföld neves néprajztudósa a "Nagykunsági Króniká"-jában említi, hogy a lakosság így alkalmazkodott a környező' vízi világhoz. Visszaemlékezései szerint, gyermekkorában még látott sárhajót Karcag városszéli házai udvarának végében. Főleg árvizek idején, országos vásárok alkalmával közlekedtek ezzel, amelyet vízterületen evezőkkel hajtottak, mocsaras részeken pedig ökrökkel vontattak. Ugyancsak a neves tudós vissza' emlékezéseiben: Karcagról még 36 km-re is közlekedtek sárhajóval, a Füzesgyrmaton tartott országos vásárra. A hajókészíté

s . Elsajátítására a Tisza menti falvakba, a hajóépítés nevezetes helyéről, az ausztriai tavak vidékéről szerződtettek alpesi mestereket. így 1723-ban Szolnokra is került, ill. szerződtettek három mestert, akik a hajókészítésen kívül, télvíz idején zsindelykészítésre oktatták a város hajósait. Gőzhajózás a Tiszá

n. A tiszai gőzhajózást a Dunai Gőzhajózási Társaság indította be és rendszeresítette. A személy és árúforgalom 1848. évtől indult meg Szolnok és Szeged között. A Tisza Szolnok feletti szakaszán is próbálkoztak gőzhajózással, de a bizonytalan vízállás miatt rövid életűnek bizonyult. De a Tisza als^ s/akaszán sem tudtak állandó hajóforgalmat biztosítani télvíz idején és így a forgalom bizonyos évszakokra korlátozódott. 1894-től a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaság biztosította Szolnok és Csongrád között a hajóforgalmat heti 6 járattal. A vasút megjelenésével azonban olcsóbbá vált a személy- és árúszállítás és megbénult a hajóforgalom a Tiszán. A vízi szállítást a Szolnokon 1933-34. évben épült korszerű kikötő és gabonatárház sem tudta már újjáéleszteni. A két világháború között már csak a "kofahajók" működtek Szolnok és Nagykörű illetve Szolnok és Csongrád között, amelyen az őstermelők szállították terményeiket a két város piacaira.