Kissné Szilágyi Krisztina: A szentesi szélmalom (2006) / 0881-2006

Szentesi tanya Szentes a XX. század első felében harmincezres népességű dél-alföldi mezőváros. 1930-ban lakosságának több mint egyharmada élt tanyákon. A szentesi tanya szemtermelő és állattartó, külterjes gazdaságtípust képvisel. Az emlékparkba áttelepített lakóház a Kurca folyócskához közeli magasparton a XIX. század végén épült. A vályogfalú, nádtetős épület szoba-konyha-kamraistálló beosztású. Nyitott kéményű konyháját a XX. század első évtizedeiben padlásolták le és rakott tűzhelyet építettek benne. A két háború között a ház elé deszka oldalú, cseréptetős ereszetet építettek, ami a tanyai házak gyakori toldalék-építménye. Berendezése az 1970-es évek első felének házkultúráját dokumentálja. Kiváló támpontot adtak ehhez Papp Imre /1900-1973/ szentesi néprajzgyűjtő részletes tanya-leírásai, amelyek épp az 1910-es évek tanyáit idézik elénk. A konyha hátsó falán érintetlen az ívelt, barokk jellegű bolthajtás, amit a közehnúltban több alföldi házban még láthattunk. A bolthajtás előtti asztalnál evett a család. A konyha belső sarkában van a kaszli vagy almáriom, az ajtó mögött a kantapad, rajta cserépköcsögökkel és szilkével. Bal felől nyílik a szoba, az öregek nyelvén a ház. A szegedi tanyához hasonlóan sarkos elrendezésű, viszont eltérő sajátossága, hogy a falon - törzsökös református családok szokása szerint - csak néhány családi kép, a házi áldás és a „szolgálati időm emlékére" feliratú katonai emlékkép fiigg. A kamra berendezéséből említést érdemel a vésett díszű, 1911-ben készült ácsolt láda, amit "szekrény"-nek neveztek. Az utóbbi időben ételmaradékot, tejjel teli köcsögöket tettek bele, hogy a macska ne férjen hozzá. Régies eleme a kamrának a vakablakba helyezett téka, ami utal a bútordarab eredetére is: a ház falába vágott fülkéből vált - fedőlappal, ajtóval ellátva - önálló bútorrá. A ház végéhez féltetős félszer /kocsiszín/ épült, ahol a parasztkocsi mellett eke, vasborona, szelelőrosta és kisebb munkaeszközök láthatók. A tanya jellegzetes építménye a boglya formájú ól, amelyben rendszerint disznókat vagy baromfit tartottak. Fala vályog, tetejét kukoricaszárból, nádból, zsúpszalmából rakták. A dél-alföldön a Hármas-Körös mellékén, Szentes, Hódmezővásárhely határában és Észak-Bácskában a szabadkai szállásokon építettek ilyen ólokat. A tanya 8-10 holdas, feketeföldi kisparaszt gazdaságot mintáz. Figyeljünk fel rá, hogy kerítetlen - mert a gazdálkodás a XX. század elején Szentesen nem igényelte a kerítkezést.