Vass Judit: Tiszaföldvár történelme kezdetektől napjainkig (Tiszaföldvár, 2006) / 0875-2006
2.2. Új élet a puszta romokon A földvári jobbágyok megkezdték a környező, lakatlan, puszta földek elfoglalását és művelését - míg aztán a budai pasa 1658-ban II. Rákóczi György erdélyi fejedelem ellen a környéken gyülekező hadai ismét elpusztították. Elnéptelenedett, és hosszú időn keresztül jelentéktelen településsé vált, egyre kevesebb portával.(1635: 7,5 porta; 1647: 6 porta; 1658: 3 porta; 1675: 3,75 porta; 1686: 1 porta). 1703-ban Forgách gróf birtoka volt, aki szabadságot adott Földvár betelepítőinek 6. Ekkor már 26 család lakta, de a Rákóczi szabadságharc idején ismét elnéptelenedett. Pusztították a rácok, pusztították Rabutin csapatai- a szabadságharc végére ismét lakatlannná vált. Az 1720-as évek elején kezdett újra benépesedni. (1722-ben érkezett Egyekről több telepes is Földvárra). Földvár ekkori lakói a telepítések során adott, illetőleg kapott számos kedvezménnyel rendelkeztek. Pénzbeli járandóságukat átalányban, Szent György és Szent Mihály napján rótták le, két egyenlő részletben, tartoztak ugyanakkor természetbeni szolgáltatással („ vaj, karácsonyra két pár hizlalt ártány, tyúk, kacsa és lúd 30-30" ). Minden férfi egy nap kaszálással és a széna asztagba rakásával tartozott. A lakosoké volt a dézsma-; kocsma- és mészárszékjog, a bíráskodásba, a helyi pénzügyekbe az uraság nem avatkozott 7. A jobbágyi terhek a XVIII. század közepétől fokozatosan emelkedtek, az 1771. évi úrbérrendezés jelentősen növelte a jobbágytelkek számát és méretét. A helyi igazgatásra e korból kevés az adat. A források el-elvétve bírót, nótáriust (jegyzőt) és tanácsot említenek. Érdekes ugyanakkor, hogy Földvár már 1730-ban községi bábát fizetett. A közösség bevételét jelentette a bolt-, kocsma-, mészárszék-, rév-, piac- és vásárbérletek. A település birtokosa közel százötven éven át a Podmaniczky- család volt 8. Nem éltek itt, földvári birtokaikat számtartókon, ispánokon keresztül igazgatták. 1835-ben tőlük vette bérbe az egész földvári határt a község, s bár a bérlet fizetése időnként gondot okozott, egészében mégis nagy előrelépés volt: a földváriak a maguk urai lettek. 6 Benedek Gyula: Iratok Szolnok megye történetéből 1989. 81. p. 7 Országos Levéltár: 177l-es úrbérrendezés 18- 19. p. 8 Bartók J.- Horváth L.: Adatok Podmaniczky János gazdálkodásához 1981. 7- 35. p. 8
