Vass Judit: Tiszaföldvár történelme kezdetektől napjainkig (Tiszaföldvár, 2006) / 0875-2006

megoldásokat, beszerezték és működtették a fejlettnek számító technikai berendezéseket, népiskolái, polgári iskolája kiművelt emberfőket nevelt - egyszóval virágzott. A II. világháború megrázkódtatásai után is feléledt, kihasználta, vagy legalábbis próbálta kihasználni a rendszer adta lehetőségeket, lakói anyagilag gyarapodni kezdtek, mezőgazdasági üzeme virágzott - csak egy dolog halt meg, veszett el, sorvadt el lassan: a település lelke...Éltek itt az emberek, dolgoztak, gyarapodtak anyagiakban - csak közben a falu szürkülni kezdett, elveszítette önzetlen polgárait, javai leromlottak, elöregedtek - s alig-alig akadt valaki, aki tett, tenni akart felemelkedéséért. Elveszítette járási-székhely szerepét, elköltöztek hivatalai, tanult fiai elhagyták - jövő nélküli településsé vált. Ebben az állapotában érte a rendszerváltás. Megnövekedtek a lehetőségek, szabaddá vált a vállalkozás - megnövekedtek a különbségek. Nagy tömegek váltak munkanélkülivé, szegényedtek el, szorultak tartósan kívül a munka világán. Néhányan meggazdagodtak, sokan görcsösen erőlködve igyekeztek egy átlagos középszinten élni. Mindeközben öntudatosabbá váltak az emberek. Büszkék kezdtek lenni gyökereikre, feltámadt bennük a vágy, hogy megismerjék múltjukat, az utat, amit megtettek eleik. Egyre többen váltak lokálpatriótává. Szeretik, becsülik városukat, tenni is akarnak érte. Tenni, hogy szebb, jobb, lakhatóbb, otthonosabb legyen a miénk legyen, hogy úgy adhassuk majd gyermekeinknek, hogy jövője legyen... Ahhoz, hogy perspektívája legyen a településnek, az itt-élésnek, ahhoz ismerni kell a múltját.