Vass Judit: Tiszaföldvár történelme kezdetektől napjainkig (Tiszaföldvár, 2006) / 0875-2006

7. Összegzés Tiszaföldvár egy szép település a Tisza mentén. Gazdag múlttal, vállalható jelennel - és remélhetőleg boldog jövővel. Nyomaiban őrzi még a múltat. A Tabán zsúfolt, kacskaringós utcái, a templomok, a volt szolgabíróság épülete, a városháza, a régi közfürdő, néhány régi, tehetős gazda, polgár lakóépülete, ártézi kút, Kossuth-szobor mind-mind azt üzenik a mának: eleink szerették falujukat, áldozatokat hoztak érte. Ez a múlt mának szóló üzenete: legyünk lokálpatrióták, legyünk jó polgárai városunknak. Hiányzik az emberekből a közösségi érzés; mindenki a maga kicsiny világába zárkózva éli világát, és közben megfeledkezünk a falainkon túli világról. A településnek nincs ipara, a mezőgazdaság árnyéka önmagának, s töredéke csupán lehetőségeinek. Az idegenforgalom, a termálvizű strand a jelenleginél nagyságrendekkel nagyobb, jobb kihasználása csak egyike a lehetőségeknek. Van a városnak gimnáziuma, van könyvtára, művelődési háza, van egy országosan egyedül álló földrajzi múzeuma... Megvan a szellemi fejlődésnek az alapja, amelyre építve továbbléphet. A város gimnáziumában a tanulók nagy része Tiszaföldvár lakója. Nagy számban tanulnak tovább egyetemeken, főiskolákon. Számukra kell - számukra is kell - olyan környezetet kialakítani, hogy tanultan, kiművelten legyen kedvük visszajönni, letelepülni, a városban leélni életüket. Tiszaföldvár lakói próbálnak tenni ezért. Utak épülnek, közösségi beruházások folynak, köztereinken szobrok, emlékmüvek kerülnek felállításra, a város strandfürdője bővül, szépül. Otthona akar lenni az itt lakóknak, vonzó kíván lenni a vendégeknek, átutazóknak. „Azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne." - írta Tamási Áron. Mi itt vagyunk otthon, Tiszaföldváron, ebben a csúnya-szép, gazdag-szegény kis városban, s nemcsak itt vagyunk otthon, itt is szeretnénk otthon lenni. 43