Vass Judit: Tiszaföldvár történelme kezdetektől napjainkig (Tiszaföldvár, 2006) / 0875-2006

(szárítószín) alá. Az égetésre a téglagyár külön szakembereket fogadott fel, s mivel akkor még nem volt kemence, az égetés is másképp történt. A teljesen kiszáradt téglákat egy kb. 4x6 méteres alapú, felfelé szűkülő, kb. 5-6 méter magas gúlába rakták fel. A téglák között hézagokat hagytak, hogy a tűz egyenletesen égesse át őket. Egy hétig tartott az égetés, amely éjjel-nappal folyt. A téglagyárat 1952-ben korszerűsítették. Az éves gyártási időtartam maximum kilenc hónap, mivel csak fagymentes időben folyik termelés. Az emberek is szezonálisan dolgoznak, Földváron a fő idényben 44 ember. Télen ez a létszám 10-12 főre csökken. Az 1980- as években még 8- 12 millió tégla az éves termelés, míg az 1990- es évekre ez lecsökken évi 4- 5 millió égetett darabra. 1991- ben viszont 6,5-1 millió darab a gyár termelése.

4

3 A téglagár jelenleg a mezőtúri központú ALTEK Kft tulajdonában van. Termékskálájuk széles, tömör és lyukas téglák, különböző falazóblokkok, burkoló és idomtéglák stb., de egyedi megrendelésre is dolgoznak. A háború előtti épületek, műemlékek helyreállításához szükséges nagyméretű téglát is gyártanak. 6.4. Egy más élet 1941-ben kapott működési engedélyt a Martfű-pusztán felépült Cikta Cipőgyártási és Kereskedelmi Rt. Gyára, Bata János csehszlovák állampolgárságú iparmágnás tulajdona.

44 Ezzel komoly, nagy hagyományokkal, kiterjedt piaccal rendelkező ipar telepedett meg a település határában. Sok munkást foglalkoztatott, elősegítette a lakosság egy részének ipari munkássá alakulását. Az ipari szolgáltatást végzők nagy száma, a településen megtelepedett üzemek, gyárak új perspektívát nyitottak a településen élők számára. Túl azon, hogy helyben igénybevehető szolgáltatásokkal kényelmesebbé, komfortosabbá tették az életet, folyamatos jövedelmet biztosítva- szemben a mezőgazdaság szezonális munkaidejével, a természeti erőknek (árvíz, aszály stb.) kiszolgáltatottságával-, megteremtették az itt élők munkássá, polgárrá válásának lehetőségeit is. A járási székhely szegényebb lett volna nélkülük, ugyanakkor a település sem válhatott volna soha központtá, ha nincs olyan fejlettsége, mely kiemeli a környező települések sorából. A gyárak, üzemek fokozták az itt élők létbiztonságát, hozzájárultak gyarapodásukhoz, gazdagodásukhoz. Általuk, 4

3 Sike Károly, a tiszaföldvári ALTEK Téglagyár igazgatójának szóbeli közlése.2000. 4

4 Jász- Nagykun- Szolnok Megye kézikönyve 1998. - Határozatok 1940- 1944. 22. p. 41