Vass Judit: Tiszaföldvár történelme kezdetektől napjainkig (Tiszaföldvár, 2006) / 0875-2006
Podmaniczky János nem ellenezte az építkezést, nem volt tanácsos a már gyanakvó és nehezen visszatelepített jobbágyokkal ujjat húzni. 5.2.Az uradalom megszervezése 3 3 Az ifjabb báró Podmaniczky János (1786-1883) nagy akaraterővel fogott a földvári uradalom hanyatló gazdasági életének fellendítéséhez. A legelőket jól kihasználta, a szántóterületet növelte. Összevásárolta a sovány, lehajtott, de egészséges ökröket, és meghizlalva jó haszonnal adta el. Tekintélyes szarvasmarha állomány is volt, de ennél sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonított a ló nevelésnek. Mikor Podmaniczky János átvette a családi birtok irányítását, már ekkor is volt 160 db ló, abból a fajtából, amilyen már abban az időben is csak néhány nevezetesebb erdélyi gazdaságban akadt. A földvári ménesnek egyre nagyobb híre lett. Fellendült a ló kereskedelem. Heves vármegye megbízottjai igen gyakran megjelentek ló vásárlás céljából Tiszaföldváron. „1898 táján az egész földvári uradalomban nem volt több 600 db juhnál Podmaniczky János, mivel a gyapjúnak igen magas ára volt, a juhászaira igen nagy gondot fordított. Fokozatosan nemcsak szinte meghúszszorozta az állományt, hanem ki is cserélte, finom értékes gyapjúval bíró fajtákkal. A gyapjút Pestre, sőt Bécsbe is szállította. Podmaniczky János keze alatt a földvári uradalom sokat gyarapodott értékben, állatállományban. De ő mindezzel nem volt megelégedve. Azt számítgatta, hogy miként fokozhatná még a termelést. Ebben az időben, a magas gyapjú-árakat látva azon gondolkozott, hogy a méneseket, gulyákat feloszlatja, s áttér a birkatenyésztésre. Podmaniczky a földvári uradalom gabonatermését 60 köbölről 1000 köböl termésig fokozta. Emellett szőlőt is telepített a földvári homokra. Ebben az időben települt az ún. „aranykert"." 3 4 A hamar száradó laposok szénájának pótlására takarmányt is termesztett, ugyancsak kendert is, amelynek termését cselédeivel szövette vászonná. 3 3 Vargha Zoltán: Báró Podmaniczky János-1933. 11- 20. p. 3 4 Podmaniczky Frigyes: Naplótöredékek. 1888. 46- 50. p. 35
