Vass Judit: Tiszaföldvár történelme kezdetektől napjainkig (Tiszaföldvár, 2006) / 0875-2006

Szervezett és számottevő ipartelepítés azóta sem történt, hiányzik ehhez a termelési hagyomány, a szakképzett munkaerő éppúgy, mint az infrastruktúra. E feltételek megteremtése, kiépítése nemcsak idő-, hanem tőkeigényes is. A feltételek hiánya természetesen nem egységes. Nagyobb, történelmi- gazdasági múlttal rendelkező városokban, azok közvetlen környezetében valamivel jobb, azoktól távolodva lényegesen rosszabb a helyzet. A megnövekedett megélhetési költségek, a folyamatosan emelkedő lakásfenntartási költségek a városlakók egy egyre növekvő , elszegényedő részét arra kényszerítik, hogy városi ingatlanát feladva valamely környező település lakójává váljon. A váltást sok esetben nem a munkalehetőség motiválja, hanem a vidéki települések nyomott ingatlanárai, így ezek a kitelepülök tovább rontják a kisebb települések amúgy sem jó foglalkoztatási mutatóit, növelik az önkormányzatok terheit- ugyanakkor felületesen, csak a számokat szemlélve hamis képet adnak a vidék népességmegtartó képességéről. „- Mi a kiút a város számára a jelenlegi, rossz gazdasági helyzetből?- kérdeztem Borza Attilát, Tiszafoldvár polgármesterét. - Vonzóvá kell tennünk Tiszaföldvárt. Vonzóvá kell tennünk az itt élők számára: legyen barátságos, otthonos, lakható. Találják meg a lakók helyben azokat a szolgáltatásokat, melyek hozzátartoznak mindennapjainkhoz. Munkahelyekre van szükség- le kell telepítenünk olyan vállalkozásokat, melyek helyben biztosítják a lakosság foglalkoztatását, hosszútávú biztonságát. Fejleszteni kell a strandfürdőt, a turizmust. Egy lakható, szép városba szívesen jönnek turisták is- munkalehetőségeket teremt, elviszik Tiszafoldvár jó hírét szerte az országban." 21