Vass Judit: Tiszaföldvár történelme kezdetektől napjainkig (Tiszaföldvár, 2006) / 0875-2006

romániai átmeneti fogolytáborokban haltak meg és nyugszanak többnyire jeltelen tömegsírokban."

1

4 Interjút készítettem a malenkij- robot időszakáról egy 87 éves tiszafoldvári lakossal: „- Mikor vitték el? - 1944. november. Már pontos dátumot nem tudok mondani. Legyen 10-11-edike körül. - Hová vitték? - Tudni nem tudtam, hogy hova visznek, három napi munkára—mondták. A három napból lett három év. - Voltak-e más nemzetiségűek is Önökkel? - Voltak. Németek, románok, volt lengyel, ezek a székelyek. - Mondjon el egy napját! - Hát hogy volt. Reggel addig ki sem indultunk. Reggelikor ki kellett menni, azért is keltünk korábban. Megreggeliztünk, utána sorakozó, munkába. Kapunál sort állni, megszámolták, hány ember van. Az emberekért a katona felelt. Ott, a munkában, ha megcsináltuk a normát, kaptunk ebédet. En például eszterga padnál dolgoztam. Aknát kellett csinálnom. Ha megcsináltam a normát—110 volt nekem—, 120 százalékra jött ez ki nekem, akkor kaptam ebédet, öt deci főzeléket, meg ilyen, két ujjnyi halat. Ennyi volt a norma. De ha nem csináltam meg a procentet, a 120 százalékot, akkor nem kaptam semmit. -Milyen körülmények között éltek? - Jaj, egy barakkban, ,, biztosan, aludtunk vagy háromszázan. Semmi bútor nem volt. Vaságy volt- mindenkinek- két emeletes, szóval, egy alsó, meg egy felső. - Az egész táborban hány ember volt összesen? - 3000, még tán több is. - Maradtak-e tárgyi emlékei?" -Nincs. Lágerből mit lehet hozni? Esetleg tetűt, meg rossz emléket. Semmi nem maradt, még dokumentum sem." 1

4 Bognár Zalán. A polgári lakosság tömeges, szovjet fogságba hurcolásának okai és módszerei Magyarországon 1944/45- ben 12