Kovács Mónika: Martfű fejlődése és emberierőforrás-háttere a rendszerváltástól napjainkig (2005) / 0863-2005

Fejlettségi szempontból a megyét két jól elkülöníthető részre oszthatjuk: a Tiszától nyugatra elterülő rész dinamikusa fejlődik, míg a tiszántúli kistérségek elmaradott válságtérségnek számítanak. A megye gazdasági szerkezete ipari-agrár jellegű. A létrehozott GDP nagysága mintegy 1 milliárd dollárt tesz ki évente, ez az ország bruttó hazai termékének 2,7 %-a. Az egy lakosra jutó GDP 1.198 Ft/fő, az országos átlag 65,9 %-a, amely a 16. helyet jelenti a megyék rangsorában. A vállalkozások száma közel 32.833, ezek 80 %-a egyéni vállalkozás. A 87.400 foglalkoztatott 31,7%-a az iparban, 5,9 %-a a mezőgazdaságban, 62,4 %-a a tercier ágazatokban dolgozik. A munkanélküliségi ráta 7 %-os, ez országosan is az egyik legmagasabb érték. A bruttó átlagkereset 2004 végén 115.475 Ft volt, az országos átlag 86 %-a. Megye gazdaságát is - amely úgyszólván kettészakadt - mélyre hatóan érintették a '90-es évek változásai. A Jászságban és Szolnok térségében az ipar talpon maradt, átalakult, és itt jelentek meg a multinacionális befektetők is. A megye tiszántúli részein a korábban a volt szocialista termelő telephelyek bezárásra kerültek, így ezekben a térségekben a legmagasabb a munkanélküliség, amelynek másik okaként az agrárgazdaság válsága hozható fel. A megye ipara továbbra is feldolgozó jellegű, amelyben meghatározó a gépgyártás és az élelmiszer-feldolgozás. Lényegében az élelmiszeripar valamennyi formája megtalálható. Ezen kívül kiemelkedő még a mezőgazdasági, a háztartási és a hűtőgépgyártás, a papírgyártás, a mosószer előállítás, valamint a cipőkészítés. Az Alföldön a kőolaj-és földgázkutatás, valamint-termelés központja Szolnok. A korszerű gyárak külföldi tőkével megerősödve állják a piaci 5/71