Kovács Mónika: Martfű fejlődése és emberierőforrás-háttere a rendszerváltástól napjainkig (2005) / 0863-2005

6. VÁROSI RANG 6.1. Önálló községgé válás Közigazgatásilag Martfű, mint tanyaközpont Tiszaföldvárhoz tartozott. 1949. november 2-án Martfű önálló község lett, levált Tiszaföldvár közigazgatásáról, s lendületes fejlődésnek indult. Az önállóvá válás nehézségét mutatja, hogy kezdetben a vasútállomás melletti általános iskolaépületének egy használaton kívüli tantermében volt elhelyezhető a közigazgatás. 6.2. A városi rang elnyerése A munkaerővonzás hatására a település gyorsan növekedett. A munkalehetőség nagy vonzást gyakorolt a környező falvak lakosságára. A bevándorlásoknak köszönhetően a népességszám jelentősen megnövekedett. A cipőgyár létrejöttével egyidejűleg kiépült a lakótelep közel 400 lakással, szilárd burkolatú utakkal, járdákkal, vízvezetékkel, csatornahálózattal. Megteremtették a lakosság alapfokú ellátásának feltételeit, bölcsőde, óvoda, orvosi rendelő, művelődési ház, üzletek és más szolgáltató létesítmények épültek. A modern korszerű infrastruktúrával rendelkező települést a Szolnok Megyei Tanács 1970. augusztus 20-ával nagyközséggé nyilvánította. A település dinamikus fejlődése, fejlett ipara, és térségi szervező funkciója eredményeként a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, 1989. március 1. napjával Martfűt várossá nyilvánította. 46/71