Kovács Mónika: Martfű fejlődése és emberierőforrás-háttere a rendszerváltástól napjainkig (2005) / 0863-2005

köztulajdonbavételre csak 1948-ban került sor. Ez év március 25-én került sor a 100 főnél több munkást foglalkoztató üzemek államosítására. Azonban továbbra is kérdéses maradt a martfűi gyár helyzete, hiszen Csehszlovák leányvállalat volt, elméletileg oda tartozott. Az 1949. júliusi, csehszlovákokkal megkötött, ún. „Csorba-tói egyezmény" nyomán vált végül a gyár egyértelműen magyar üzemmé. A martfűi gyár 1950. január 1-je óta állami vállalat. Új neve: Tisza Cipőgyár Nemzeti Vállalat. Habár az államosítás és az első ötéves terv nyilvánosságra hozatala 1950. január 2. - után a gyár rohamos fejlődésnek indult és a munkáslétszám, valamint a termelés is megháromszorozódott, az ötéves terv könnyűipart háttérbe szorító és a nehézipart előtérbe helyező politikája rövid időn belül éreztette hatását. 1951-52. között lelassult a termelés, 1953-ra pedig még intenzívebb visszaesés következett be a szállítási gondok, valamint a nyersanyaghiány következtében. A település vonatkozásában a legfontosabb változás a 50-es évek elején egyértelműen az volt, hogy 1949. november 2-a hatállyal a mindeddig Tiszaföldvárhoz tartozó Martfűit önálló községgé nyilvánították. Mivel a környéken a cipőgyár volt az egyetlen ipari központ, az üzem sok embert vonzott ide, aránylag gyors ütemben, a gyár fejlődésével, bővítésével párhuzamosan nőtt a lakosság száma. Az 50-es évek elején új házak, lakótelepek egész sora épület a kis község különböző részein. Martfű története 1953-től 1956-ig Mint már volt róla szó, Martfű története és a cipőgyár története közé az 1970-es évekig kis túlzással egyenlőségjelet tehetünk. A község fejlődése az 1950-60-as években is az üzem igényeinek függvénye, és a komolyabb építkezési beruházások elsősorban a gyár dolgozóinak életét voltak hivatottak komfortosabbá, kényelmesebbé tenni. 16/71