Vadász István: A természetrajzi gyűjteményrész (Tiszaföldvár, 2004) / 0861-2005

koponya agancs-csontokkal, szarvas Tiszafüred, késői jégkor ilt óriásszarvas a legnagyobb s fajta volt va agyi része, hiányos aganI. Oriásszarvas Tiszafüred, késői A gímszarvas kedvencei közé tartozott a pitypang, a szikcsillag, az erdei hölgymái, az ibolya, a lóhere és a közönséges gomba. A jávorszarvas (Cervus Alces) lapátszarvai is szerepeltek az őskori faunát bemutató kiállításon. Néhány fosszilis maradvány a mai gyűjteményrészekből segít magunk elé képzelni a felső-pleisztocénben már élő állatot (86.158.1.: jobb oldali agancs vetett, lelőhelye: Sárnyak, Tisza bal partja: 86.159.1.: bal oldali vetett agancstő darab,Tisza-meder, felső-pleisztocén: 86.160.1.: jobboldali vetett agancstődarab. Tószegi szirt, Tisza-meder, felső-pleisztocén). A jávorszarvas (Cervus alces, Alces alces) az északi félteke sok helyén megtalálható. A nyílt erdők és nedvesebb vidékek lakója, és feltűnhetett az alacsonyabban fekvő mocsaras jellegű területeken is. A legnagyobb szarvasfajta. A hím testhossza 2,4-3,1 m, marmagassága 1,8-2,35 m, testtömege 200-800 kg. A tehén kisebb, testhossza 1,2-1,8 m , testtömege 275-375 kg. Lába meglehetősen hosszú és karcsú, ám a teste erőteljes, a nyaka pedig rövid. Csak a bikák viselnek hatalmas, lapát alakű agancsot, melynek mérete a 2 métert is elérheti. Fák leveleivel, fiatal hajtásokkal, lágyszárú növényekkel és vízinövényekkel táplálkozik. A jávorszarvas nyári bundája gazdag, sötétárnyalatú, noha a feketétől a sötétbarnán át a vöröses és a szürkésbarnáig váltakozik. A háta kissé világosabb árnyalatú, ám a lába még világosabb, többnyire napbarnítotthoz hasonló vagy szürke. Télen a bunda vastagabb lesz. szürkésbarnává fakul. Az állat széles orra túlnyúlik a száj fölött, és egyfajta, fogni is tudó, kiálló miniatűr orrmányként szolgál. Az állat torka alatt egy csengőként lógó bőrlebeny található, a tarkón pedig rövid, sűrű sörény. A jávorszarvas általában 8-10 évig, ritkán esetleg 16 évnél is tovább él. A Balogh Béla és tanítványai, illetve önkéntes segítői által összegyűjtött, s a szolnoki földrajzi kiállításon felvonultatott őslénytani csontanyag képezi alapját és egyik legértékesebb részét a megye múzeumaiban (Tiszaföldvár, Tiszafüred. Jászberény) felhalmozott és szépen gyarapodó természettudományi gyűjteményeknek. Ezek az új. modern muzeológiai elvek alapján működő gyűjtemények továbbviszik a múzeumalapító törekvéseit: egységben szemlélik a szülőföld „tájrajzát", „életjelenségeit", anyagi és szellemi kultúrája kincseit - mindegyiket megőrizve, bemutatva az utókor okulására.