Vadász István: A természetrajzi gyűjteményrész (Tiszaföldvár, 2004) / 0861-2005

Az első (feltételezhetően 150.000 évvel ezelőtt élt) gyapjas mamutot az utolsó előtti glaciális időszakának lerakódásaiban mutatták ki Eurázsiában, amely a sztyeppei mamuttól származik. Az idő előre haladtával számos változás következett be a gyapjas mamut zápfogait illetően. A mázas lapostányér sorozatszerű felülete zsúfoltabb, sorozatszáma még számosabb lett. és a fogzománc vékonyodott. Ezzel együtt kétségtelen, hogy az agyar még íveltebb és az állat testmérete kisebb lett. Ezek a változások előnyösek voltak a durvább tundra vegetáció megrágásához, és minden bizonnyal a testméret csökkenése (mely a különleges méretű ormány és a fül nagyságának csökkenésével járt együtt) és a vastagabb bőrréteg kialakulása is elősegítette, hogy a mamut átvészelje az utolsó glaciálisban növekvő mértékben hidegebbé váló éghajlati viszonyokat. A mamut úgy ehetett, hogy az ormányával körbecsavart egy nagy fücsomót, majd leszakítva azt a szájába tette. Az érzékeny ormányhegyével a mamut ízlelgetve leszedte a sarjadó bimbókat, virágokat és a rövidebb füveket is. A táplálkozás és a fizikai megjelenés világosan megjelöli a gyapjas mamut előfordulási helyét. Minden a hideg klímához való alkalmazkodásra utal. A gyapjas mamut leletei az utolsó jégkorszak (kb. 90.000-10.000 közötti évvel ezelőtti időszak) lerakódásainak és a tundra-jellegű környezetnek a jelzői. Ez egy tundra, tundra-tajga erdőjellegű peremvidék vagy hideg löszpuszta: olyan környezet, amely a jégtakaró peremének mentén a finom, szélfújta por masszív lerakódásával van összefüggésben. Az 1927-es szolnoki földrajzi kiállításon 560. számon szerepelt egy őstulok (Bos primigenius) homlokcsontja szarvcsapokkal, mely hasonló a Tisza mederben előkerült fosszilis (megkövesedett) képződményekhez (86.215.1.: koponya +kétoldali szarvcsap, Cibakháza, felső-pleisztocén és 86.216.1.: koponya +kétoldali szarvcsaptő, Tisza-meder, felső-pleisztocén). Ezekből, illetve a Tisza-meder más pontjáról előkerült féltucatnyi őstulok leletből (86.199.1., 86. 200.1., 86.201.1., 86.202.1., 86.203.1., 86.204.1., 86.205.1. leltári számú végtag és egyéb csontmaradványokból) megrajzolható a ma már nem létező ősállat képe. Ez a szarvasmarhaféle mintegy 300.000 évvel ezelőtt jelent meg Európában. Az állat elődje valószínűleg Ázsiában élt. Az utolsó jégkorszak előtt ezek az állatok hatalmas termetűek voltak, ám amint az utolsó jégkorszak a végéhez közeledett körülbelül 10.000 évvel ezelőtt - a méretük csökkenni kezdett. Az őstulok a Teljes koponya szarvcsapokkal. Ősbölény Tisza, késői jégkor Ösbölény a hideg éghajlatú füves sztyeppék lakója 107