Vadász István: A természetrajzi gyűjteményrész (Tiszaföldvár, 2004) / 0861-2005
Öselefánt r. Balogh Béla természetrajz-földrajz szakos tanárként került 1918 őszén [Szolnokra. Mint gimnáziumi tanár kötelességének tartotta, hogy megis' merje és megismertesse annak a városnak és környékének a földrajzát, természetrajzát, történelmét, ahol a diákokat oktatja. Ennek érdekében szervezte meg 1927-ben a Földrajzi kiállítást, s ebből az elképzelésből született a Szolnok várost bemutató kötete valamint a Szolnok város és környékének földrajza tárgyú tankönyve, amely az első, hazai középiskola számára írt szülőföldismereti tankönyv volt. SZOLNOK KÖRNYÉKÉNEK TERMÉSZETFÖLDRAJZIDOMBORZATI VISZONYAI BALOGH BÉLA LEÍRÁSAIBAN Maipnjut Mamut és öselefánt MaAZlciloo Gyapjas mamut Természetrajzi leírásaiban Balogh Béla is megállapította, hogy Szolnok az Alföld északi harmadában, a Tisza jobb partján, a Zagyva torkolatánál fekszik. A korabeli viszonyok ismeretében alaposnak tekinthető feldolgozásból kiderül, hogy a város átlagos tengerszint feletti magassága 89 m. A város határának felszíne a Fokorú-puszta felé vezető út és az ettől keletre lévő Tisza közötti Mélyér (Millér)lapostól (84-85 m) és az elszórt mélyedésektől eltekintve a Tisza jobb partja és a Zagyva bal partja közötti területen csaknem mindenütt a város belterületével egyező magasságú sík, kivéve Alcsi-puszta, Fokorú-puszta és Szent Iván-szög térségét, amely ettől mintegy 1 - 2 m-rel magasabban van. A Zagyva mindkét partja, illetve a Szolnokot magán hordó folyóhát Zagyvarékasig azonos magasságon van, majd tovább - Újszásztól - lassan emelkedik. Ez a Jászság felé nyúló táj. A belterülettől nyugatra a felszín - a tófenekeket leszámítva - lassan emelkedik úgy, hogy a szomszédos Abony átlagos tengerszint feletti magassága már 95 m. Szolnok délnyugati határa a tószegi úttól nyugatra lévő, halmos Paládics-puszta. Ez a nyugati-délnyugati határrész a DunaTisza-közére, a Gerje-Perje-sík elnevezésű kistájra vezet át. A város belterületétől délre, a tószegi út és a Tisza közötti területen hatalmas, Tószeg és Tiszavárkony felé elnyúló ártér található. A folyó másik partja és annak legmélyebb pontján lévő szandai rét (Nagy-fenék) a belterületet magán hordó magasparttól 3-4 méterrel mélyebben fekszik, melyből csak 1-2 méterrel emelkedik ki a Holt-Tisza által körülölelt Alcsi-szög. Ettől keletre Szajol térségében már magasabb térszín található, mely délkeleten, Tiszatenyő környékén már 90 m tengerszint feletti magasságú. így például maga Szajol belterülete is mintegy 5 méterrel magasabban fekszik, mint a vele szemben, a Tisza jobb partján elhelyezkedő Mélyér-lapos. Balogh Béla megjegyzése szerint a „diluviális" (a pleisztocén, azaz a 2 millió—10.000 évvel ezelőtti időszak neve) felszín nyomai a Tisza jobb partján, Szolnok közvetlen közelében, a felszínen sehol sem maradtak meg, eltekintve a hevesi-jászsági futóhomokot tarkító egy-két kisebb löszfolttól, mely minden bizonyai arra utal. hogy a felszínközeli üledékek döntő többsége már a Tiszához és a Zagyvához kapcsolható holocén (földtörténeti jelenkor) és újholocén öntésiszap, öntésagyag, melyet csak a szolnoki határ nyugatibb sávjában vált fel a felszínen az 1-3 méter vastagságú későglaciális-óholocén infúziós (a legutolsó jégkorszak végén és azt követően keletkezett) lösz. Balogh leírása szerint ,.az alluviális áradmányteriilet a Tisza mentén széles szalagban húzódik. Szolnok felett igen széles (néhol 15-18 km), a városnál kissé szűkül, de a város alatt csakhamar ismét kiszélesedik. " Ez az egész terület a tulajdonképpeni Szolnoki-ártér nevü kistáj középső része. Azaz 85-91 m tengerszint feletti magasságú, tökéletes, alacsony ártéri, illetve magas ártéri szintű síkság. A vidék nyugati részén a domborzat képét a néhány méternyi vastagságú infúziós lösszel fedett, enyhén hullámos felszín, a szolnoki határ nagy részén viszont a futásirányát gyakorta változtató Tisza és Zagyva és egykori mellékerei által elhagyott folyómedrek, lefűzött és feltöltődő morotvák határozzák meg. A magasárterek egyhangúságát itt-ott a kiemelkedések peremére épült kunhalmok enyhítik. Szandaszőlőstől délre más jellegű tájjal találkozunk: a homokkal fedett, magasabb és mozgalmasabb felszín már a lösszerű üledékkel fedett, homokbuckás felszínnel tagoltabb Szolnok-Túri-sík elnevezésű kistáj területén fekszik. 104 5""™—)pi?8?«8>!|lftfij!5!SSB SRJPI"'*" '!''
