Gulyás Péter: A Tiszazug vidékfejlesztési perspektívái (2000) / 0842-2004

különbségek növekedése tettekre késztette a tagállamokat. Közösségi szintű regionális politika és regionális alap létrehozását határozták el. Nagy-Britannia ellenezte a tartalmilag közös regionális politikát, így a források kvótákon belüli elosztása nemzeti szinten valósult meg. A regionális fejlettségbeli különbségek később, a mediterrán államok belépésével tovább fokozódtak, s jelenleg az USA-hoz képest kétszeresek. Az Európai Unión belül a régiók közötti egyenlőtlenségek számottevőek. A legfejlettebb hamburgi régió és az Unió legelmaradottabb területének számító portugáliai Azori-szigetek 1 főre jutó GDP-je között 1993-ban 4.5szeres különbség volt. (HORVÁTH GY. 1998.) A fejlettségbeli különbségek tartós fennmaradása az Európai Uniónak sem érdeke, mert jövőbeli fejlődését és versenyképességét veszélyezteti. A közösségi regionális politika mellett szól az is, hogy az integrációból származó jóléti nyereségek szétterítéshez aktív, összehangolt eszközökre van szükség. (KENGYEL Á. 1998.) Ha ugyanis a piaci erők szabadon érvényesülnek éppen a fejletlen régiók nem részesülnek az integrációból származó előnyökből. A gyakorlati tapasztalatok nem igazolták azt a korábbi nézetet sem, mely szerint a gazdaság dinamikus növekedése előbb-utóbb mérsékli a regionális különbségeket. A strukturális támogatásoktól a szociális és gazdasági kohézió erősödését várják. A támogatások hosszabb távon endogén és exogén fejlődést is indíthatnak el. Ezáltal csökkenhet a munkanélküliség, növekedhetnek a jövedelmek és javulhatnak az életkörülmények. 2.2.: A regionális politikát segítő pénzügyi alapok Az Európai Unió jelenleg 6 pénzügyi forrással rendelkezik a regionális politika segítésére. Ezek: • az Európai Regionális Fejlesztési Alap (European Régiónál Development Fund - ERDF), • az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (European