Tasi Csilla: A Tiszazug környékének talajföldrajzi vizsgálata (1987) / 0841-2003

- 5 az alp-kárpáti geoszinklinális részeként süllyedni kezdett s a szárazföldi üledékgyűjtő tengeri üledékgyűjtő medencévé alakult át. Ettől kezdve a kristályos alapra epikontinentális üledékek rakódtak le. Területünkön ennek az üledéksorozatnak csak roncsai maradtak meg, mivel a kréira végi kiemelkedést követően ezek az üledékek jórészt lepusztultak. Ezért lehetséges az, hogy a paleogén keletkezésű vastag fliss összlet - aleurit, agyagmárga, homokkő - legtöbb helyen a kristályos alappal érintkeziK. /Rónai, 1967, 1, ábra/ A flisstakaró feküje északról dél felé mélyül: Tiszaföldvár környékén még 15oo-2ooo m, Csongrádnál illetve Fábiánsebestyénnél már 366o m mélyen található. A szávai fázistól kezdve az ország területének nagy részét a Paratéthys borította, ami fokozatosan kiédesedett és tóvá alakult. Apliocéntől már Pannon-tengerről beszélünk. Az Alföld különböző részeit a Pannon-tenger fokozatosan borította el, legnagyobb kiterjedését a felső-pannonban érte el. A szigethegyekkel tarkított tenger a felső pannontól kezdve lassan feltöltődött, részekre különült, s teljesen csak a pleisztocén végére tünt el. a feltöltődés során váltakozva agyagmárga-mészkő-homokkő-tarkaagyag fluviolakusztrikus üledékek rakódtak le. A mai felszín kialakulása a pleisztocéntől kezdődik, s a döntő szerepet ettől kezdve a külső erők, közöttük első sorban is a folyóvíz és a szél tevékenysége játssza.