Bélteky Tibor: Dr. Tardos János (1907–1963) (2003) / 828-2003

„Érettségi előtt szokás volt szerenáddal elköszönni tanárainktól. Természetesen Tardos tanár úr sem maradhatott ki. Mivel Kengyelen élt még akkor is, biciklire ült az osztály, és áthajtottunk Kengyelre. Nagy csendben elhelyezkedtünk az ablaka alatt, és elkezdtük az ilyenkor szokásos dalokat énekelni. Kijött boldog mosollyal az arcán és behívott minket. Alig fértünk a kis szobában. Ültünk heverőn, heverő karfáján, padlón, küszöbön, kinek hol jutott hely. Nem tudta boldogságát leplezni. Pirospozsgás mosolygó arcán patakokban folyt az öröm könnye. Ezt nem tudtam elfelejteni. Most is magam előtt látom.” (Gaiszné Takács Zsuzsanna (1960): Egy kedves emlékem, Jubileumi évkönyv, 176. o.)

„Alapvető feladat volt és az ma is, hogy a görbék viselkedését a szinguláris pontok közelében meghatározzuk, továbbá, hogy megadjuk a különböző szingularitások jellemzőit, típusait és ezáltal megteremthessük osztályozásukat, mely napjainkig nagyrészt meg is valósult, de korántsem zárult le. Tardos V. dolgozata és annak eredményei is e célt szolgálták és sajnálatosnak mondható, hogy a kiadvány több okból való elszigeteltsége miatt a benne lévő értékek nem válhattak közkinccsé. Dolgozatában összefoglalja és némileg kiegészíti az addig ismert eredményeket, sőt egyes bizonyításokat - azok leegyszerűsítésével - érthetőbbé teszi. A dolgozat fő erénye és talán célja is, hogy a témával foglalkozni szándékozóknak alapos és világos útmutatót adni. Sajnálatos, hogy - ismereteim szerint - a témát nem folytatta, vagy nem volt arra módja. Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy pl. Bisztriczky Tibor a kanadai Calgary egyetem professzora - tudtommal jelenleg is foglalkozik e témával.” (Szolcsányi Endre, a matematika tudományok kandidátusa (ELTE) írásából, Bp 1998. febr. 12.)

„A MAGYAR tudomány (és nemcsak annak a) számára felbecsülhetetlen haszonnal járna, ha a régi híres, nagymúitú iskolákban újra megjelennének az olyan kiváló tudós-tanárok, mint Sárközy Pál Endre, Öveges József, Vermes Miklós (hogy ne csak katolikust említsek), Tardos Vida és még sokan mások, hogy körülöttük már serdülőkorban kialakulhassanak későbbi tudományos műhelyek magjai. Ezek a „műhelyek" jó alapul szolgálhatnának egy új önérzetes, magas erkölcsiségű, nagy műveltségű (és itt nem csupán szakmaira gondolok) magyar tudós nemzedék kialakulásához.” (Szolcsányi Endre, a matematika tudományok kandidátusa (ELTE) írásából, Bp 1998. febr. 12.)

Matematikai eleganciáját, széleskörű nagy műveltségét csak utólag, egyetemi oktatókkal összevetve lehetett megsejteni, és a tanár urat egy képzeletbeli ranglistán az élen lévők közé besorolni. Nem véletlen, hogy doktori dolgozatáról így ír ma a szakterület nemzetközi hírű tudósa: „Tardos Vida régi klasszikus témakört vizsgál, amiben szép eredményeket ért el. Már Newton is foglalkozott a görbék szingularitásával. Az analitikus szingularitás kérdései ma is a matematikai kutatás fontos részei.” (Böröczky Károly professzor (ELTE) Dr. Tardos János doktori dolgozatáról, Jubileumi évkönyv, 176. oldal.)

TÉBGÖBBÉK

SZINGULÁRIS PONTJAIBÓL

TARDOS VIDA

ÜBER SINGULÄRE PUNKTE VON RAUMKURVEN

VIDA TARDOS

PAKKOKHALMA

BEVEZETÉS A DIFFERENCIÁLGEOMETRIÁBA

I>“ SÁRKÖZT PÁL

rUIOSHILIU

Doktori disszertációja és egy főiskolai tankönyv, amelynek átdolgozásában részt vett

„Hálás köszönettel tartozom DR. TARDOS VIDA tanártársamnak, aki nemcsak a korrektúra végzésében volt nagy segítségemre, hanem a munka elkészítésében is: »A vonalfelületek« című fejezet az ő átdolgozásában jelenik meg.” (Pannonhalma, 1936. október 18. Sárközy Pál: Bevezetés a differenciálgeometriába c. főiskolai tankönyvből előszó-részlet.)

FJÖZéPIjSFíOLHI

Tanári oklevele

io$4

jk т.щц.Нььнт1 Kozkpiskoi.hí Тнш hv i zsgh lo Biz Й8 VIZSGHWJ THGJHI

ScttJbn Залип Jfátati) Xkckx/áv

л:й1«Ш. Л&пи. feat''. vcSájtű in JíjC>őfé tantj/nám^ait Л ^иХЛ1ЛЮп%ю1лт/

I -—■ » — ráfcile, ..■(JUüntc az Ф2А. ечч XXVII. látnóajoM йппЛг&е «ú^átaM letette.

„Dr. Tardos János. Pontos, lelkiismeretes, szabatos fogalmazású, önálló, alapos, jó szakmai munkát végzett ez évben is. Kiemelkedőnek tartja Igazgató, hogy az érettségi szóbeli vizsgálatokon rendkívül nyugodtan vezette a feleleteket. Ezzel pozitív irányban hozzájárult a jobb eredményhez. Alapos matematikai szakköri munkát végzett.” (Részlet az 1956/57-es tanévvégi tantestületi értekezlet jegyzőkönyvéből. Idézi Szlankó István (1957), Jubileumi évkönyv, 176. oldal.)

as^osQ^Uasao Л MAGYAR К1ВЛСП

Сел» JÓZSEF NÁDOBтгг-^о ÉSZAKI b GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM

E fi DÖ MÉRNÖKI OKLEVELET

»At- •

Erdőmérnöki oklevele

Tiszazugi Piéta - Szelevény határában

кштюштшшимш

DE STEPHANO -TIS2A- NO

ПХАitaoUÍvllMW eöfc, ut* Oft* íiora

г сот/типло ибига. м coixjLííuaE űLaLvfcuwx sшк, LbstvmoKivимф C&

'Яэгггмаы* OsM-otufii OokiUUMä StMTüloÄ, апммшъ CLttíoiX6 XX*

JiiunxjovyA Owíuíguítilv, ve&briLvíxu-. „ átíígex-Ixtía e

GvóiAvbCrttt aX a-xwxiniiuA o-x Cz^a inaLiluliű сяпхлф

Doktori oklevele

„Az 1959-es tanévnyitó értekezlet jegyzőkönyvének van egy sokunk számára fájdalmas bekezdése Tardos Jánosról: »Ellene nagyobb kifogás nem merült fel. A továbbhaladásnak Tardos kartárs, mint papi ember, nem felel meg. Áthelyezése csupán ezért történt. Mindenkire vonatkozik: aki a fejlődéstől elmarad, elbukik.« ... Eddig igyekeztem szigorúan a jegyzőkönyvekhez ragaszkodni, de most idekívánkozik a saját véleményem: Tardos János két évig tanított bennünket. Ennek alapján állítom, hogy egyik legnagyszerűbb tanárunk volt. Ilyen ember elküldéséhez ideológiai elvakultság kellett.” (Szlankó István: Az iskola története az 1956-os forradalom után (1956-1971) Jubileumi évkönyv, 57. oldal)

„Volt az egyik kengyeli osztályában egy diák, aki a törteket sehogyan sem akarta megérteni. Telt-múlt az idő, és egyszer aztán mégis ráérzett a törtekre és boldogan, ötössel mehetett helyre a táblától. A következő pillanatban arra lett figyelmes a tanár úr, hogy a gyermek igen-igen szorgalmasan matat a padja alatt, mígnem egyszer csak kiindul a katedrához és a tanári asztalra rak egy frissen kifényesített almát, a tízóraiját. »Aki pedagógusnak megy, az sohase várjon hálát a pályája során, de ha mégis hálával találkozik, azt becsülje meg és tudjon élni belőle a szűkösebb időben is.« - fűzte a történethez Tanár Úr.” (Jubileumi évkönyv, 174. oldal.)

Kunszentmártoni temetőkápolna, amelynek közvetlen közelében - kunszenti papokkal közös sírban - nyugszik

„Mivel ő pap is volt, és kilépett ugyan a rendből, mégis minden vasárnap járt szentmisére. Nem Földváron, ahol a gimnáziumunk volt, hanem Cibakházán, a mi falunkban. De abban az időben ezzel is, így is, előre aláírta a halálos ítéletét. Egyszer-kétszer délután hozzánk is eljött. Ilyenkor frissen pattogatott kukoricát ettünk, meg jó apámmal vörösbort ittak. És úgy elbeszélgettek a társadalmi, gazdasági helyzetről, mintha mindig együtt lettek volna, vagy együtt nőttek volna fel. Akkor láttam azt a hatalmas intelligenciát, amelyet birtokolt, hiszen Apu tudvalevő parasztember volt, s lám órákig tudtak témát váltogatni. Igazán megköszönni soha nem tudtam azt a hatalmas tudást, amelyből nekem és diáktársaimnak oly sokat juttatott.” (Válogatás Szécsiné Hegyes Mária (1955) írásos visszaemlékezéseiből, Jubileumi évkönyv, 215. oldal.)

Nem hallgatjuk el, hogy a Tardos Tanár Úrhoz hasonló tehetségű, szintén papi rendből kivált tanárra épült föl az azóta nemzetközi hírűvé vált budapesti Fazekas Gimnáziumban a matematikaoktatás. Vitathatatlanul igaz, amit Varga Lajos bácsi ír egyik levelében: „Két üstököse volt a régi »nagy« tantestületnek: Dr. Tardos János és Dr. Nagy János.” Az utóbbi - emlékérem névadója lett. (Részlet, a Dr. Nagy János emlékérem átadásakor elhangzott ismertetőből. (1998. febr. 19), Dr. Megyesi lászló (1957))

Kunszentmártonban temették el. Legendás finom nyúlszőr kalapját mellé tették. Hárompapos temetése volt. A pannonhalmi főapát is búcsúztatta. Ott nyugszik az egykori kunszenti papokkal közös sírkertben. Használati tárgyait egyetlen parasztkocsin szállították el rokonai. Egyik tanítványa, amikor a tanár úr meghalt, napokig siratta, és ezt írta róla: „Igaz ember volt - csupa aranybetűkkel írva. Becsületet, tisztességet sugárzott élete.” (Megyesi László: „Mondd sikerült...?”, Jubileumi évkönyv, 215. oldal.)

Emlékplakett, amelyet Tardos tanár úr 1998-ban posztumusz-elsők között megkapott