Berczi Ildikó: Lakóhelyem környezetében előforduló talajok jellemzése (Tiszaföldvár, 1959) / 0805-2002

7 IV. Talajtípusok jellemzése A kontinens más országaiban csak kevés esetben találunk annyi talajtípust, mint Magyarországon. Ezt a sokféle talajtípust éghajlatunk átmeneti jellegére, a terület gazdag ásványi összetételére, a hordaléktalajok ásványi anyagára, a Kárpát-medence geológiai és hidrológiai viszonyaira vezethetjük vissza. A genetikus talajosztályozás figyelembe veszi a már leírt öt talajképző tényezőt. Hazánk főbb talajtípusai: 1. Váztalajok Gyengén humuszos homoktalajok 2. Erdőtalajok 3. Csernozjom (mezőségi) talajok 4. Szikes talajok 5. Réti talajok 6. Láptalajok 7. Mocsári és ártéri erdők talaja 8. Vízihordalékok és üledékek talaja (öntéstalajok) A Tiszazugban a legnagyobb területet a mezőségi talajok foglalnak el. Legnagyobb részben a Körös mellett települtek. Délen Csépa vonaláig tartanak. Nyugaton pedig Tiszasas területén, a Tiszánál végződnek. Legnagyobb részük közepes humuszrétegü mezőségi talaj. Jó kukoricaés búzatermő helyek ezek. Ez a talajféleség a mezőgazdasági termelés szempontjából a legértékesebb. A mezőségi talajokból 3000 kateszteri holdat foglalnak el a szikes altalajú mezőségi talajok. Ez a csekély termőképességű talaj főleg a Kunszentmárton-Cserkeszőlő műúttól északra, Tiszasas és Tiszaug községek határában terül el. Színe szürkés, humusztartalma kicsi, a humusz alatt 60-70 cm szikes sófelhalmozódási réteg van. Kevesebb csapadékot tárol, emiatt a növényzet gyakran kisül rajta. Ha sok a csapadék, akkor tócsákban áll rajta a víz. A homoktalajok a táj tiszai felében rendeződtek. Két nagy homokterületet különböztetünk meg: északon és délen. A kettő valamikor minden valószínűség szerint összefüggött. Az északi homokterület Tiszaföldvár és Homok határában van. Az egész - a sárszögi feltöltött holtág kivételével - meszes homok. Ez a homok dunai eredetű és valószínűleg szél által került a Tiszazugba akkor, amikor a Tisza még nem volt a mai helyén. Amikor a Tisza-völgy kialakult, még akkor is mozgott a homok és ekkor borította el lepelhomokként a löszhátság nyugati peremét. A legömbölyített szemcséjű homok sok poros lösszel keveredett és ez nagyban emeli mezőgazdasági értékét. Az északi homokterület humuszosabb, mint a déli. Régen mindkét terület úgynevezett "pusztahomok" volt és a századforduló idején szőlővel telepítették be. A déli homokterület is szőlő- és gyümölcstermő terület, de kevesebb a humusz. A Tisza és a Körös mellékét öntéstalaj borítja. Ez genetikailag kétfajta: fiatalabb és idősebb. Mindkét típus keletkezésére csak az óholocén mederváltozás után kerülhetett sor. Jó minőségű öntéstalajok vannak a feltöltött holtágak mentén. Legnagyobb a már említett cibakházi sárszög. Kiválóan alkalmas kertészkedésre és dinnyetermesztésre.