Józsa László: Tiszaföldvár története (2002) / 802-2002
'i22 1846. február 16. Pesten a négy testvér egosztozott a föidv*r-vezsenyi radalomban, mindegyik, mivel a jobbágy földek m-r elérték, 275o holdat és 714 négszögölet kapott,De FiMlу örökségében már Wodi^ner Rudolf ült, mig Andor vagyona meg csőd alatt állott. János báróa maga részét Martfűn pusztán kapta ki, még Földváron neki csak a 2o holdas belsőség jutott. 96. oldalt/ A zavaros birtokviszonyok dacára is a földv-'ri lovak ezután is kapósak aradta; remondákat egy re-másra sz'lli tóttá teherviselés elvét a Bach-korrnány is készséggel elfogadta. Podmaniczky János késedelmes fizető volt. Abbar: a tudatban nőtt fel és öregedett eg, hogy birtokai adómentesek. Jöttek az adóintések Földvár után, végrehajtással, jodüdatax arliatslom alkalmazásával fenyegetve meg a tárót. /128-129. oldai./ löl^ben Podmaniczky János looo v. forintos alapitv'nyt tett az egyháznak /evangélikus/, « felajánlotta, hogy »lg a tikét le nem fizeti, évi 2oo v. forint kamatot /2o % / Űzet. Néhány évig fizeti ette is ezt az összeget, de azut'n eszüntette, s nem akarta többet az egyház vezetőembereinek burkolt, majt egyre világosabb célzásait elérteni. Végre az egyház, hogy követelése el ne évüljön, 1853-ban beperelte a várót tőiéért, kamatét, s azért a looooo tégláért, melyet a várói csal'd vaüsha megigért, de nem adott. Kasznyik János földvári lelkész, kinek oloi a Podmaniczky csalid jobbágyai Toltak, nagyon restelte a-dolgot, s azt 'rta a bárónak, hogy az egyház határozata ellen nem tohet sem it, de bár keresett v>lna ma ának már régebben m*s ehléniát, mintsem, hogy az egyház felügyelőjével és jóltevőjével kelljen szembeszállnia* Podmaniczky megfizette az adósságot /"megfel dkezett", azt^n meg, hogy a földváriak el ne költsék v'rt, hogy az összeg a földváriak javára minél nagyobbra szaporodjék./, s a 28 évi ka a tot. 1/+0-141. о. A tiezaföldvári uradalomban a telkes ..az« á , mint már szó volt róla, 1:46—t i . egv*ltott'r magukat. Az örökvált ágra 60000 v. forint kölcsönt vette! Jel, melyet visszafizetni ner tudván, igen kellemetlen helyzetbe kerültek. /Vári 'zabó 4 1 re for 'tus lelkész levele, 1851. augusztus 8. /153- oldal/ A váltSágból részesült birtoka arányában a báró is, ki a zsellérek után is 37 о forintot apott, s valami csekély Összeget a vezsenyi szol k'r óti'mául.
