Józsa László: Tiszaföldvár története (2002) / 802-2002

- 15 -Olykor a le-íny tani tót js, de a i anitót rendszerint a Kollégiumból hozták a tog*tus ; eál ok közül, úgyhogy aroint a nem éppen megvetendő, s kellőle', biztosított javadalom lehetővé is tette, a földvári fiiskola a XVIII. század második felében harmad-sz Да ment.

179o. körül az ifjabb kollégiumi de'kok köz'l a fiuk elemi fokú oktatáséra harmadik tani tót, pré cep trot is alkalmaznak, a'i egyben harangoz! is évi 36 forintért, Id köböl húzóért, harang díjért, üor-búza cantatisért és a tani tv'nyaltói a rektornak j'ró kanikuláris csirkék leiéért, úgyhogy akkoriban alighanem ezt tartották egyházmegyénkben a legkiadósabb .receptori javadalomnak. Az 1795-iki kerületi tantervi utasítás is el' írja a földv'ri iskolában a latin nyelv tanítását és az 1814-iki kollégiumi hivatalra 'összeírásban is a parlikulák között van felsorolva az iskola. A század elején azonban már az általános népoktatás szükségletei felé vette a fejlődés irányát a földvári iskolázás. 1814-ben már egyenesen a szülők ellenkezésével találkozik a latin nyelv erŐ3zakolása, az 1823-iki kerületi beosztásban pedig már nem szerepel a partikulák között, A régi rendszer azonban itt is kitart. A rektor jóval kés bb is csupán 4o-5o növendékkel foglalkozik, mig a preceptor száznál is többel, a leány tanító növendékeinek száma me^ 15o felé jár. Kár az 1846-iki tagisitáskor is csak a rektor, s leánytanitó javadalma egészül ki Зд- 3/ telekre, ellenben a préceptor még 1858-ban sem kap többe t bHxki^xxäxitäiäfflixÄrKÄ

73 forintnál, s 13 köböl búzát, 13 köböl apát évi fizetésül. A belső szintet illet leg, az 1849-toxü tői itt szolgáló Szegedi János rektor, s Helme czi Károly leánytanitó az 1853-iki kon ven ti utasitásokat gyorsan bevezették ugyan, de a Vári Szabó Sámuel kora e téren sem bizonyult eléggé tettrekésznek az uj idők kívánalmaival szemben. ’ harmadik tanitói állás, mely a harangozol kötelezttségektől régen megszabadult ugyan, javadalma rendezetlensége folytan, egészen az államsegélyek igénybevételének koráig, szinte évenként változó gyermekifjak átmenő helye maradt. Sőt 186k-bon arrólis panaszkodik a préceptor , hogy az ő tantermében tartja a rektor a maga bárányait, tohát a oblogi ellátcás sem volt fényesnek mondható. Közben pedig az 186ö-iki törvényhozás hatására a növendékek egyre csak szaporodtak, úgyhogy a 15o-es létszámú osztályokban a szellemi eredmény sem látszott biztisitottnak. Látta ezt az egyházmegye is, de több éves küzdelem után csak anyit tudott elérini, hogy 1876-ban