Józsa László: Tiszaföldvár története (2002) / 802-2002

- 10

letenni, leásnak egészen azon helyig, ahol már a kőalg? is letétethetnék, - ekkor ezen kiásott helyet lassankint ismét betöltik, hanem mindenütt fabunkókkal erősen leverik, és igy haladnak mindaddig, mig a föld szinéig jutottak; ekkor deszkákat állítanak egymásból oly szélességre, mint aminő vastagságot akarnak a leendő falaknak adni; ezen deszkák természetesen oszlopokkal tartatnak mozdulatlanul helyükben, e deszkaközöket ismét kezdik földdel kitölteni és fabunkókkal szinte lebunkózzák, vagyis a földet összeverik; - midőn a két szál deszka köze kitelt, és ily magas fal már elkészült, akkor a

közök# földdel kitöltve bunkókkal ismét összeveretnek, igy halad a

föld összeverése mindaddig, amig a kivánt magassági/ fal elkészült. Ezek elolvasása után meglehet, hogy az első pillanatra talán az tűnik ki, hogy az igy elkészült falak könnyen összedőlnek. - Oly erősek az igy földből wert falak, hogy ha alapjuk megőriztetik a nedvességtől, évszázadokig erősen tartják magukat, s úgy kiszáradnak és. megkeménykednelC-j hogy csákánnyal is dolgot ád szétrombolni; ha azonban alapjához nedvesség jutott, hamarosan elmálik, és elpusztul; miért is az ily földházak rendesen emelkedett száraz helyeken épülnek; azért látjuk az alföldi helységeket a vidék legmagasabb pontján kiemelkedni, mert az alföldi helységek általában véve mind földből vert házakból állanak.

A lakások beosztása leggyakrabban úgy látható, hogy az utszára van egy szoba, azután következik a^idvarra néző konyha; ebből \an a padrai feljárás is; a konyhából hátrafelé szinte az udvarra van épitve egy kamra, most következnek vagy a lakház kamrájához

illesztve, vagy külön állva a gazdasági épületek.

deszkátCa leásott oszlopok mellett

emeltetnek, és az üres