Józsa László: Tiszaföldvár története (Tiszaföldvár, 1959) / 0801-2002
5 nem lelünk íJjU soholnincs gabora eladó sara Helységünk bon, sem vidékünkön- minden órán rebegünk - s féltjük kétségbe esett lakosainkat. az éhség borzasztó következéseitől - mi ho, y og ne essék, - jobbágyi ély alázatossággal esedezünk Méltóságod kegyes atyai szl*e el tt, hog v Martfűi Magtárát folyó áron e nyittatni a.-, éhezők számára - s az éh- al'ltói, mit kUlönien lak oainfc-közül sokan ki nom kerülnek, őket megmenteni kegyeskedjék. - Kik alázatos osedezéseink ismétlésé mellott jobbágyi raely alázatos tisztelettel vagyun Tisza-Földváror május 22-én 1847. A Méltóságos I 'ró Urna; legalázatosabb szegéay szolgái s a jobbágyi földv'ri Pirái* " —> j . Hálálkodó levél a br. gy is int.zkodéséies "Bár a csudát'tek idője ejárt, de azért nem fo.-ytak. meg az Ur kezeine áldásai, s;el ek a l'thatat anul nem hallatják is mint. r ; r a -^cuwwoct j váiasztottai álta várra v'it segítséggel nes; késnek, des öröm futotta el mindon ereinket, midőr? roghallottuk, hogy Méltós'go magtára megnyitásakor oly utasítást méltatott adni Martféi gazda Tisztségének, moly szerint a Foldv-ri és Vezsonyi lakokasoknak, minron véka életet egy forinttal al'bb adjon, mint m's vidékieknek, * ennél ily Ínséges időbe is - legmerészebb gond latunk sem terjedhetett tov'bb. Azonban tegnap a lisztéit f azdaTisztségből azt értvén, hogy Méltóságod szegényebb sorsú lakos torsainak ins gök enyhítésé re, újra egy ezer forint értékig gabonát aj 'nd kőzni - s adatni méltóztatott e nag t G'/.tr'd áldozat annyira meghatotta szivünk húrjait, hogy nem találunk szavakat ''éltóságod oa er t való igaz tiszteletünk és forró hálánk reb gésére. Fogadja azért ezekért, s több megsz'ml'lhaiatlan jótéteményei rt, az Ínségbe enyhültek nevekbe is Méltós'god szivünk teljesség-' bői fakadt l^antf ertf, s Jobbágyi ély alázatos kéözönétünkét. Kik Méltóságot , s fényes Uri Családi drága olottm^nek hosszú, s boldog időkro való terjedéséért esdő fohászainakt mindennapi imánk közzé fűzvén örökös tisztelettel vagyunk Tisza-Földv'ron junius 13-án 1847. fóltóságoQ áró Ur Kegyes Földes Urunk, s A tyánknak legajAlázatosabb szolgái Tiszaföldvári Elöljárók az Ínségbe enyhülést nyert lakos tarsaink nevőkbe is."
