Istvánffi Gyula: Peronoszpóra elleni védekezés (2002) / 791-2002
6 A hajtások igy szinte lefosztatnak, a fürtök csupaszon maradnak, tápláló s a napfénytől árnyékoló leveleik hiányában elsatnyulnak, vessző, fürt rosszul érik. A peronospora egész nyáron, sőt késő őszig pusztítja a leveleket. S rossz hatása még a boron is megérzik, a bor nagyon könnyen törik, mert túlságosan sok fehérjét tartalmaz, hig lesz, romlandó, zamatját veszti. A peronospora a teljesen kifejlődött leveleket kevésbbé kedveli. Így különösen a nyár végén, ősz felé az idős levelek fonákján nem hajt fehér szálas, szöszös foltokat, hanem az ily leveleken a fonákjukon is apró, sárga-rozsdaszinü foltok jelennek meg, olyan a levél, mint valami szőnyeg-minta. Ilyenkor a levél belsejében a peronospora a téli szaporító szerveket termi. Az ilyen levelek nagyon is veszedelmesek, mert a földben elrothadva belőlük tavaszszal kihullanak a kitelelt téli spórák s a szőlőt aztán ezek is fertőzik. A peronosporáí a leveleken igen gyakori «nemezbetegséggeh szokták összecserélni. Ez már korán tavaszszal mutatkozik az első leveleken s a levél fonákján fehér szöszös tömött, ujjunkkal könnyen szét nem dörzsölhető foltjai hamar pirosas színűek lesznek, majd megbámulnák. Fontos különbség még az, hogy fonákján levő szöszös folt felett a levél színe mindig párnásan, szinte hólyagosán kidomborodik. Ezt a betegséget egy apró állatka, a Phytoptus Vitis nevű atka szúrása idézi elő. S vele jár az, hogy a szőlő hajtásai eltörpülnek, rövidekké válnak, ha a betegség nagyon elhatalmasodik. A hajtások pusztulása. 2. A vitorlán kezdődő hajtás pusztulás ritka nálunk s eddigelé csak a betegség iránt érzékenyebb fajtákon, mint a Fehér Gohéron, Otheilon, Oporton stb. mutatkozott szórványosan. Az egészen fiatal hajtást a vitorlától kezdve ellepi a peronospora, s erre a hajtás elfonnyad, megbámul, összezsugorodik s elszárad (1. ábra). A kacsok ép igy mennek tönkre. A pusztuló részeken aztán szórványosan megjelennek a peronospora fehér szálas gyepecskéi, melyeket már a levelekről ismerünk. Ezt csak az aljakban, igen nedves fekvésű szőlőkben tapasztaltuk. A vitor-
