Némethné Fodor Ilona: A sajtó 70 éve Tiszaföldváron, 1929–1999 (2002) / 0783-2002
44 Összességében a válaszokból húsz fő motívumot lehetett elkülöníteni. A motívumok húsz főnél harmincnégyszer szerepeltek. Ha a harmincnégy motívum 100 % a motívumok gyakoriságának %-os aránya megmutatja az olvasók újságról alkotott véleményét. Első helyen szerepel 29,42 %-kal az események, riportok, pozitív hírek, információk, melyek közvetítése alapvető feladata minden újságnak. A magas százalékos arány kifejezi, hogy az olvasók ezeket a szempontokat hiányolják leginkább a lapból. Második helyen az önkormányzat hírei és a különféle szórakoztató rovatok állnak 11,76 %-kal. Harmadik a hiányok felsorolásában a helyi sport és az anyakönyvi hírek 8,83 %-kal, amit csak kissé lemaradva követ a rendszer a rovatok hiánya 8,82 %-kal. A regények, vers, mese a művelődni vágyók igényét fejezi 5,88 %-kal. A felmérés alapján levonható az a következtetés, hogy az embereknek határozott elképzeléseik és elvárásaik vannak a helyi sajtóval kapcsolatban. A rendszerváltozás utáni idők kezdetén jellemző botránykrónikák helyett egyre inkább előtérbe kerülnek a város életének hétköznapjai. Az emberek szeremének informálódni a helyi eseményekről, kíváncsiak a város jövőjére, a fejlesztésekre. Tiszaföldvár sajtótörténetének hetven éve alatt sok és sokféle újság jelent meg, mindig híven tükrözve az adott kor eseményeit, történéseit. A földvári sajtótörténet kétségkívül legjelentősebb korszaka volt a György József nevével fémjelzett lapkiadás. Vállalkozói szemlélet ötvöződött lokálpatriotizmussal az Erdélyből Tiszaföldvárra költözött nyomdász személyében. Színvonalas, sokakat érdeklő újság jelent meg ezekben az években. A szocialista sajtót egy üzemi lap képviseli. Hosszú idő telt el a Krónika alapításának gondolatáig. Az 1989 utáni időben folyó harc nem az újságok közt zajlott a vezető pozícióért, aminek eredménye az olvasókat szolgáló színvonalas sajtó lehetett volna. A sajtó nem cél, csupán eszköz volt a hatalmát gyakorló vagy azt gyakorolni kívánók eszköztárában. A helyi politikai életben megnyilvánuló gáncsoskodás, ingerültség, intolerancia, bizalmatlanság tükröződött a helyi lapkiadásban. Az újságok rövid távon futottak. Kondíciójuk alapján nem feleltek meg a hosszútávfutás feltételeinek. Hiányzott ehhez a kitartás, akarat. Sokat kivett az erőből, lendületből a mellettük futó akadályozása, elgáncsolása is. A Földvár kiadását, zavartalan működését financiális nehézségek teszik bizonytalanná. Csak a remény marad mindazok számára, akik igénylik és keresik a helyi lapot, hogy az önkormányzat vagy a feladatra hivatott személy előteremti a megjelentetéshez hiányzó forintokat.
