Szlankó István: Emlékezzünk őseinkre, hőseinkre. 1849. február-március, Tisza-Földvár (Tiszaföldvár, 1999) / 0763-2002

- 6 „Nekünk kellettt utoljára maradnunk, ezért megengedtem embereimnek , hozzanak tüzet ... Hő és eső váltakozott és a szegény ördögök már huszonnégy órája nem ettek semmit .... Amikor látták, hogy nyugodtan a puszta földre fekszem , követték példámat .... Nekem is csak egy könnyű köpönyegem volt és megitélhettem , mennyit szenvedhettek .... Végre hajnali 4 órakor átkeltem , dandárom Földvárra ment .... 17-én Földváron maradtunk , 18-án Török-SzentMiklósra masiroztunk. Hányszor jártunk ide -oda Cibakháza és Török-Szent-Miklós közt ! és a végén nem tettünk semmit*.." A szolnoki csatát megelőző eseményről Írja : „ Elvonulásunk előtt uj zászlót kapott zászlóaljam. Beszentelésre nem volt idő ... Előállottam tehát a zászlóval a kezemben ... Hihetetlen volt a beszédem hatása , mert nem vártak tőlem ennyi magyarságot (alig beszélt magyarul). A beszédet nem betűhíven másolom át , ezért nem használok idézőjelet : » Bajtársak ! Tekintsetek ezen uj és magyar szinekkel diszlő zászlóra. Kincs idő hosszú szóra, nincs idő , hogy szokott ceremóniával avattasam be ezen zászlót, hanem itten , az Isten szabad ege alatt ünnepélyes esküt teszünk , hogy utolsó csepp vérünkig védelmezni és előlobogása alatt hazánkat megmenteni és szabadságunkat biztosiitani fogjuk. Éljen a haza , éljen a szabadság ! Szlankó István