Tóth Natália: A szolnoki csata leírása hadtörténeti szemmel (Tiszaföldvár, 2002) / 0762-2002

•j Melléklet KOSSUTH LAJOS (1802-94) Monokon született birtoktalan köznemes családból. Tanulmányait Sátoraljaújhelyen, Eperjesen és a sárospataki főiskolán végezte, és 1823-ban ügyvédi vizsgát tett. 1824-32 között különféle tisztséget töltött be szülőföldjén, Zemplén megyében. 1832 végén került a pozsonyi országgyűlésre a távolmaradó zempléni ellenzéki főrendek képviselőjeként. Itt szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat (1832-36), majd az országgyűlés berekesztése után hasonló szellemben szerkesztette a Törvényhatósági Tudósításokat (1836-37). Lapját hamarosan betiltották, őt magát 1837-ben letartóztatták és 4 évi fogságra ítélték. 1840. májusában szabadult, és 1841. januárban megindította a Pesti Hírlapot. Lapjának rendkívüli hatása a reakció dühödt kitöréseit idézte elő, sőt a reformellenzéktől már korábban elszakadt Széchenyi támogatását is kiváltotta /kelet Népe, 1841/. 1844 derekán a kormányzat eltávolította a Pesti Hírlaptól. 1845-től a Hetilapban írt cikket. Az Ellenzéki Párt hivatalos programjául fogadta el az általa szerkesztett Ellenzéki Nyilatkozatot (1847). Az 1847 őszén nyíló országgyűlésre Pest megye követévé választottak, és az országgyűlésen az ellenzék vezéreként lépett fel. Az 1848. februári francia forradalom hírére március 3-án az ellenzék programjának sürgős törvénybeiktatását követelte. A Batthyány kormány pénzügyminisztere lett. 1848 tavaszán mind szorosabb kapcsolatba lépett a forradalmi tömegek követeléseinek leginkább hangot adó radikálisokkal. Július 11-ei beszédével elérte a haza védelmére szükségesnek tartotta 200 ezer újonc és 42 millió forint országgyűlési megajánlást. Szeptember 15-én az ő javaslatára választotta meg az országgyűlés a védelem megszervezésére az Országos Honvédelmi Bizottmányt. Szeptember végén hatalmas sikerű toborzó körúton szólította fel az Alföld népét a haza és a jobbágyfelszabadító forradalom védelmére. A Honvédelmi Bizottmányra szállt a végrehajtó hatalom gyakorlása a Batthyány-kormány lemondásával, mely Kossuthot választotta elnökévé. Kezdeményezésére mondta ki Debrecenben az országgyűlés 1849.április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat a Habsburg ház trónfosztását stb. Kossuthot ugyanakkor ideiglenesen államfővé, kormányzó-elnökké választották. Nem tudott azonban úrrá lenni az ingadozáson, mely a cári beavatkozás és a hadi helyzet romlása után a vezető réteget mindjobban a hatalmába kerítette, és nem lépett fel kellő eréllyel Görgei párthű magatartása ellen. 1851-ben Angliába utazott. Diadalmenetté vált 1851-52-i útja is. 1852 nyarán visszatért Angliába és családostul Londonban telepedett meg. 1861-ben Olaszországba átköltözött. 1865 után Turinban élt. Irataim az emigrációból címen közrebocsátott 3 kötetben az emigráció 1859-61 közötti tevékenységéről számolt be. 1889-ben elvesztette magyar állampolgárságát. 1849.március 20-án halt meg Turinban.