Dr. Penksza Károly: A Körös-menti szentély jellegű holtmedrek botanikai vizsgálata (1998) / 0757-2002

Az Aranyosi-Holtágban előkerült az Acorus calamus (3. ábra) is, amely a második előfordulási hely az illetékességi területen. Simon (1992) szerint is ritka a Tiszántúlon. A legjelentősebb florisztikai és taxonómiai eredmény a Glyceria - >> > ^ ? , pedicellata Fr. megtalálása volt. A faj nem új a magyar ' -^'ijf 3. ábra: Acorus calamus irodalomban, Csak Vf Varga Edit rajza elfelejtették, ill. pontatlanul volt használva. Talán a legjobb megközelítés, hogy nem 't^V fordítottak rá megfelelő figyelmet. Jávorka (1924) a Glyceria ^iCáfli--^ fluitans subsp. poiformis alfajának tekintette. Soó (1973) is a -J'

1 i

v Glyceria fluitans subsp. poiformis alfajának tartotta. Elválasztó bélyegként a tokiász hossz és szélesség arányt tartotta, mely szerint a Glyceria flutans subsp. poiformis tokiászainak hossza csak kétszerese a szélességének, szemben a Glyceria fluitans subsp. fluitans alfajjal, ahol ez az 1 kép: A Glyceria pedicellata füzérkéje a fogazott külső érték szerinte háromszoros. Hubbard (1985) és Rothmaler tokiászokkal. (1992) szerint a külső tokiász csúcsának fogazottsága, érdessége fontos bélyeg. Szerintük a fogazott külső tokiász csúccsal a Glyceria fluitans rendelkezik. Ez figyelhető meg a 3. képen is. Simon (1992) a Glyceria pedicellata fajt nem sorolja be a hazai fajok közé, a többi szerinte hibrid eredetű fajhoz hasonlóan. A hibrid eredet nem lehet indok, hiszen a fajkeletkezés egyik lehetséges formáját zárnánk így ki. A növényről különben senki sem bizonyította, hogy hibrid volna. Simon (1992) szerint a Glyceria flutans subsp. poiformis adatai vonatkozhatnak a Glyceria pedicellata fajra. Degen (1907) a magyar füvek gyűjteményében egyértelműen fajként közli a növényt, ami a nemzetközi nómenklatúrái szabályok alapján önmagában is elegendő lehet az új faj vagy bizonyos taxonok faj szintre való emeléséhez. Szerencsés volna a magyar irodalomban is a -12-