Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 95 lunak számított (pl. 1560-as, 1574-es, 1591/92-es, 1635-ös adatok alapján a II. pontban írtam erről), valószínűleg az oktatás is olyan szellemben folyt, mint a XVI. században a református helyeken általában. Ismertek a prédikátorok nevei 1642-től, pl. Ványi P. Mihályé, 1674-ből Patai Mártoné, 1675-ből Csengeri Istváné stb. /153/ Barcsa István írta, hogy " a magyar reformáció többet tett az iskoláztatásért, mint az előző fél évezred összesen." A debreceni anyaiskolából kapták a pártikulák a rektoraikat a tanrendszerrel együtt. Az alföldi földműves lakosság között általános volt, hogy sokan a " deák tudomány 1

1 alapjait is elsajátították, s az ilyenek ügyeltek arra, hogy a gyerekeik is kapjanak iskolai oktatást. A földművelésben ugyan nem vették közvetlen hasznát , de az iskolázás iránti igény olyan volt, hogy a legkisebb helyen is működött általában iskola. Sok helyen a nagyobb deákok, mint praeceptorok tanítottak, az egészen kicsi helyeken pedig a pap tanító is volt egyszemélyben. A XVI. században - különösen a legalsó fokú iskolában toborzás útján gyűjtötték a tanulókat. Tavasszal - Gergely-nap táján - elindult a rektor néhány tanítványával, hogy házról-házra járjon. Ahol 7-8 éves gyermekek voltak, mindenütt megjelentek, verseket adtak elő, hogy ezzel is csalogassák őket az iskolába. Azután a rektor beszédet mondott, melyben ecsetelte a tudás szükségességét,ál-