Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 91 Ezután következett a "lányos kocsi". A lányokon "magyar" ruha: berakott szoknya, hímzett kötény; sújtással és egyébbel díszített pruszlik; a kezükben azsúrozott fehér zsebkendő; a fejükön bársony, pitykékkel, gyöngyökkel díszített párta, s a pártából - mint a legények kalapjáról - nemzetiszín szalagok lógtak. A lányok között rudakra függesztve, sok, válogatottan szép és színes szőlőfürt lógott, szőlőlevelekkel díszítve. A "lányos kocsi" után jött a boros kocsi, egy néhány hektós, csapravert hordóval. A kocsiról poharanként nyújtogatták le a bort a jelentkezőknek. A legvégén a muzsikás kocsi jött, mögötte pedig a zenét kedvelő, jókedvű, porban táncoló közönség. A kör báltermét olyan magasságban szőtték be erős, kb. 20cm távközű dróthálóval, hogy a felaggatott több mázsa (!) szőlő vége legfeljebb - a padlótól számított - 200-210 cm-re lógjon le. A fürtök között rengeteg szalag, szőlőlevél és egyéb díszitmény volt. A "csőszleányok" és "csőszlegények" ha valakit rajtakaptak, hogy lopott egy szem szőlőt, fizettettek vele néhány fillért. Ha egész fürtöt lopott, akkor egy egész pengőt. (Az ilyen "lopást" csak a tehetős emberek, s azok gyerekei engedhették meg maguknak, mert 1938-ban 1 pengő volt a napszámbér.) Az "Öreg körön" kívül más körök is rendeztek hasonló módon díszített bálokat, de a felvonulások gyengébben sikerültek, s többnyire el is maradtak. / 149 /