Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999
- 83 Evangélikuso k: Bencsik, Klincsik, Pancsik, Pócsik, Hanyecz, Kukovecz, Oravecz, Plavecz, Csalóczki, Osóczki, Tarnóczki, Unatenszki, Vidinszki. 1787- tői - bár még nincs szabad evangélikus vallásgyakorlat - egyre több az evangélikus betelepülő.( A református anyakönyvben egyre több az aug. conf. bejegyzés. 1817- tői már saját anyakönyvet vezetnek.) A felekezeti megoszlást gazdagította a XIX. 2. felétől jelentős katolikus beáramlás is. A Podmaniczky - család a martfűi birtokrészt eladogatta 1-2 ezer holdas darabokban katolikus földbirtokosoknak, akik egészen a II. vh.-t megelőző időkig nem avatkoztak bele a község életébe. (Jellemző, hogy 1818-tól a községi főbírók közül egy sem volt katolikus, és egy volt evangélikus. A főjegyzők között 1764-től -ekkoriban még nótárius néven - 1862-ig csak reformátusok voltak, 1908-tól volt egy evangélikus és 1908-1915 között egy katolikus. Róla viszont dűlőt neveztek el: Czingel dűlő; ezután újra reformátusok következtek 1945-ig.) Tiszaföldváron a különböző felekezetű emberek békében éltek egymással. Jól példázzák ezt a fennmaradt anyakönyvi adatok is, melyek mutatják, hogy a XIX. sz-ban már nem volt ritka a vegyes házasság; és a fennmaradt házassági szerződések, melyekben a gyermekek vallására vonatkozóan egyeztek meg a házasuló felek: t