Pete Ildikó: Tiszaföldvár helytörténete a helvét hitvallás elfogadásától… (Tiszaföldvár, 1995) / 0745-1999

- 77 A tiszaföldvári nagybirtokosok közül azok számára, akik elegendő igaerőt tudtak a fuvarozásba beállítani, s nem akarták a hajófuvar díját kifizetni, már a Debrecen felé meghosszabbított vasút is előnyös volt, mivel Szolnok helyett csak Szajolig kellett fuvarozni. Az Arad felé vezető Szolnok-Mezőtúr-Békéscsaba-Arad - vonal pedig még rövidített a fuvartávolságon, mivel Szajol helyett csak Pusztatenyőig kellett fuvarozni. 1880 után a helyiérdekű (vicinális) vasutak építése került előtérbe, mivel ide gyengébb alépítmény is megfelelt, és lényegesen olcsóbb volt. / 131/ Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a helyi érdekű vonalak legfőbb célja a mezőgazdasági termőterületek és a vasúti fővonalak összekapcsolása volt. A helyi érdekű vonalakat a régen kialakult földutak, dűlőutak mentén, legelőkön át vezették, hogy a kisebb-nagyobb birtokok szétdarabolását és az ezzel járó újratagosítások nyűgét elkerüljék. A megyében 1885-ben három helyi érdekű vonalat adtak át a forgalomnak, köztük a T.földvárt érintő pusztatenyő-kunszentmártonit május 17-én. E vonalak nyomvonala a régen is árvízmentes, partos cserjoznom talajú részeken vezetett,. A pusztatenyő-kunszentmártoni vasút martfű-kunszentmártoni szakaszát az ősi via commerciális nyomvonalát követve vezették. A kb. 35 km hosszú vonalszakasz (Pusztatenyő-Kunszentmárton ) a megye legjövedelmezőbb nagybirtokait kapcsolta be a forgalomba: Blaskovics, Beniczky, Kövér, Léderer,